Mózes I. könyve 30

1Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok! 2Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen? 3Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala. 4Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób, 5és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak. 7Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak. 8És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak. 9Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül. 10És Zilpa, Lea szolgálója, fiút szült Jákóbnak. 11És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte. 12Lea szolgálója, Zilpa, másik fiút is szült Jákóbnak. 13Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt. 14És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából! 15Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért. 16Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán. 17És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak. 18Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt. 19Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt. 21Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. 22Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét. 23Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat. 24Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az ÚR nekem másik fiút is! 25Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba! 26Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged. 27Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az ÚR. 28És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom! 29Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod. 30Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az ÚR téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is? 31Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem. 33És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne. 35Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta. 36Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette. 37És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére. 38A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. 39És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak. 42De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé. 43És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.