1 Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére.

2 Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt.

3 Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára.

4 Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból.

5 Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük.

6 Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal.

7 Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!

8 Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.

9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett.

10 Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait.

11 Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt.

12 Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.

13 Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak.

14 Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.

15 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred!

16 Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel.

17 Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt.

18 Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért.

19 Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam!

20 Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.

21 És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá.

22 Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett.

23 Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá.

24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát, szolgálóul adta leányának, Leának.

25 És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be?

26 Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt.

27 Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig.

28 Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül.

29 És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt.

30 És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.

31 Az ÚR pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt.

32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az ÚR a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem.

33 Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az ÚR megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el.

34 És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el.

35 És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.