Mózes I. könyve 29

1Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére. 2Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt. 3Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára. 4Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból. 5Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük. 6Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal. 7Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek! 8Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk. 9Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett. 10Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait. 11Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt. 12Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának. 13Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak. 14Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig. 15Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred! 16Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel. 17Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt. 18Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért. 19Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam! 20Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. 21És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá. 22Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett. 23Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá. 24Lábán a szolgálóleányát, Zilpát, szolgálóul adta leányának, Leának. 25És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be? 26Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt. 27Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig. 28Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül. 29És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt. 30És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál. 31Az ÚR pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt. 32Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az ÚR a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem. 33Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az ÚR megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el. 34És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el. 35És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.