1 Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében.

2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt.

3 Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat.

4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt.

5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad.

6 Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finom lisztet, és csinálj pogácsát.

7 A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse.

8 Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg azok ettek.

9 S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban.

10 Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában.

11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet.

12 Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!

13 Az ÚR azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem?

14 Avagy az ÚRnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.

15 Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az ÚR azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

16 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.

17 Ezt mondta az ÚR: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?

18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége.

19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az ÚR, amit szólt Ábrahám felől.

20 Azután azt mondta az ÚR: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált,

21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.

22 Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az ÚR előtt állt.

23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt?

24 Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért?

25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?

26 Az ÚR ezt felelte: Ha találok Sodomában a váro son belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük.

27 Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.

28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

29 Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért.

30 Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.

31 És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az ÚR: Nem vesztem el a húszért.

32 És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S Ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért.

33 És elment az ÚR, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.