1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.

2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának.

3 Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta.

4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő asszonyának.

5 Száraj ezt mondta Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem. Tegyen ítéletet az ÚR köztem és közted!

6 Ezt mondta Abrám Szárajnak: Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle.

7 Az ÚR angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.

8 Ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok.

9 Akkor azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt.

10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz.

11 Azután ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat.

12 Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz; és minden testvére ellenében üti fel sátrát.

13 S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.

14 Azért nevezik azt a forrást Lahajróiforrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között.

15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte.

16 Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.