Mózes I. könyve 13

1Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött. 2Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt. 3Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között; 4annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. 5Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai, 6és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. 7Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek. 10Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. 11Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól. 12Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott. 13Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az ÚR előtt. 14Az ÚR pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre. 16Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek. 17Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom. 18Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az ÚRnak.