Mózes I. könyve 11

1Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt. 4Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek. 6Ezt mondta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghezvigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét! 8Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére. 10Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után. 11Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 12Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette. 13Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette. 15Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 16Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette. 17Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 18Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette. 19Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 20Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette. 21Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 22Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette. 23Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 24Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette. 25Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 26Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. 27Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette. 28Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, ÚrKaszdimban. 29Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya. 30Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke. 31És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.