Mikeás próféta könyve 6

1Halljátok csak, mit mond az ÚR! Kelj föl, perelj a hegyekkel, hallják meg szavadat a halmok! 2Halljátok meg, ti hegyek, az ÚR peres dolgát, és ti, örök alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, és Izráellel is perbe száll. 3Én népem! Mit vétettem ellened, és mivel fárasztottalak téged? Felelj nekem! 4Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről, megváltottalak a szolgaság házából, elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot! 5Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Móáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia, emlékezzél, mi történt Sittímtől Gilgálig, hogy megismerd az ÚR igazságos tetteit! 6Mivel menjek az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Vajon égőáldozatokkal menjek elébe, esztendős borjakkal? 7Kedvét leli-e az ÚR ezernyi kosban vagy tízezernyi olajpatakban? Vajon elsőszülöttemet adjam-e bűnömért vagy méhem gyümölcsét lelkem vétkéért?! 8Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel. 9Halld: az ÚR szava kiált a városnak! Az a bölcsesség, hogy féljék nevedet. Figyeljetek a vesszőre és arra, aki azt rendelte! 10Még mindig vannak a gonosz házakban hamissággal gyűjtött kincsek és szűk véka, amely átkozott? 11Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zsákba rejtett csalárd súlyokat? 12Mert a város gazdagjai beteltek rablott holmival, lakói pedig hazugságot szólnak, és csalárd nyelv van a szájukban. 13Ezért én is megverlek, és beteggé teszlek, elpusztítalak bűneid miatt. 14Eszel majd, de nem elégedsz meg, hanem éhes maradsz. Gyűjtesz, de nem tudod azt megtakarítani, és amit megtakarítasz, azt is fegyver elé vetem. 15Vetsz majd, de nem aratsz, olajat sajtolsz, de nem kened magadat olajjal, és mustot is préselsz, de nem iszol bort! 16Omri rendeléseihez szabjátok magatokat és Áháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint jártok, ezért pusztasággá teszlek, lakóidat pedig iszonyattá, és hordozni fogjátok a népek gyalázatát.