1 Halljátok csak, mit mond az ÚR! Kelj föl, perelj a hegyekkel, hallják meg szavadat a halmok!

2 Halljátok meg, ti hegyek, az ÚR peres dolgát, és ti, örök alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, és Izráellel is perbe száll.

3 Én népem! Mit vétettem ellened, és mivel fárasztottalak téged? Felelj nekem!

4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről, megváltottalak a szolgaság házából, elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot!

5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Móáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia, emlékezzél, mi történt Sittímtől Gilgálig, hogy megismerd az ÚR igazságos tetteit!

6 Mivel menjek az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Vajon égőáldozatokkal menjek elébe, esztendős borjakkal?

7 Kedvét leli-e az ÚR ezernyi kosban vagy tízezernyi olajpatakban? Vajon elsőszülöttemet adjam-e bűnömért vagy méhem gyümölcsét lelkem vétkéért?!

8 Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.

9 Halld: az ÚR szava kiált a városnak! Az a bölcsesség, hogy féljék nevedet. Figyeljetek a vesszőre és arra, aki azt rendelte!

10 Még mindig vannak a gonosz házakban hamissággal gyűjtött kincsek és szűk véka, amely átkozott?

11 Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zsákba rejtett csalárd súlyokat?

12 Mert a város gazdagjai beteltek rablott holmival, lakói pedig hazugságot szólnak, és csalárd nyelv van a szájukban.

13 Ezért én is megverlek, és beteggé teszlek, elpusztítalak bűneid miatt.

14 Eszel majd, de nem elégedsz meg, hanem éhes maradsz. Gyűjtesz, de nem tudod azt megtakarítani, és amit megtakarítasz, azt is fegyver elé vetem.

15 Vetsz majd, de nem aratsz, olajat sajtolsz, de nem kened magadat olajjal, és mustot is préselsz, de nem iszol bort!

16 Omri rendeléseihez szabjátok magatokat és Áháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint jártok, ezért pusztasággá teszlek, lakóidat pedig iszonyattá, és hordozni fogjátok a népek gyalázatát.