Mikeás próféta könyve 4

1Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan áll a hegyek fölött, kiemelkedik a halmok közül, és népek özönlenek hozzá. 2Sok nép megy oda, és azt mondják: Gyertek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járhassunk! Mert Sionból jön a tanítás, és az ÚR beszéde Jeruzsálemből. 3És sok nép fölött ítélkezik, és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is. Kardjaikat kapává kovácsolják, dárdáikat pedig metszőkésekké. Nép népre fegyvert nem emel, hadakozást többé nem tanul. 4Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet, és senki sem rettenti meg őket, mert a Seregek URának szája szólt. 5Mert ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, Istenünknek nevében járunk örökkön-örökké. 6Azon a napon, azt mondja az ÚR, összegyűjtöm a sántákat, és összeszedem az elszéledteket, akiket megsanyargattam. 7A sántát maradékká, az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. 8És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya! Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom, Jeruzsálem leányának királysága. 9Miért kiáltasz hát annyira? Nincsen közötted király? Elveszett a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? 10Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony! Mert íme, kimész a városból, a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig kell menned. Ott szabadulsz meg, ott vált ki az ÚR ellenséged kezéből. 11Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened, akik azt mondják: Legyen tisztátalanná! Legeltessük szemünket a Sionon! 12De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik szándékát, hogy ő gyűjti össze őket, mint a kévéket a szérűre. 13Kelj föl és csépelj, Sion leánya! Mert vassá teszem szarvaidat, patáidat pedig érccé teszem, és sok népet összetörsz. Rablott kincseiket az ÚRnak áldozod, javaikat pedig az egész föld Urának.