1 És azt mondtam: Halljátok, Jákób fejei és Izráel házának vezérei: Nem a ti feladatotok-e, hogy ismerjétek a törvényt?

2 Ti, akik gyűlölitek a jót, és kedvelitek a gonoszságot! Akik lenyúzzátok róluk a bőrüket és csontjaikról a húsukat!

3 Akik megeszitek népem húsát, lenyúzzátok róluk a bőrt, összetöritek csontjaikat, és földaraboljátok, mint a húst, amely a fazékba vagy az üstbe kerül.

4 Kiáltanak majd az ÚRhoz, de nem válaszol nekik, sőt elrejti akkor előlük az arcát, mert gonosszá lettek cselekedeteik.

5 Így szól az ÚR azok ellen a próféták ellen, akik ámítják népemet, s akik békességet hirdetnek, ha van mit rágcsálniuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad a szájukba valamit.

6 Ezért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok látomást, és sötétség jön rátok, hogy ne jövendölhessetek, és lemegy a nap a próféták fölött, és elsötétül nekik a nappal.

7 Megszégyenülnek a látnokok, elpirulnak a jövendőmondók, szájukra teszik kezüket mindnyájan, mert nem jön felelet Istentől.

8 Én ellenben betöltekeztem az ÚR lelkének erejével, ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak a vétkét és Izráelnek a bűnét.

9 Halljátok meg ezt, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei, akik utáljátok a törvényt, és minden igazságot kiforgattok!

10 Vérontással építitek Siont és romlottsággal Jeruzsálemet!

11 Elöljáróik ajándékért ítélnek, papjaik jutalomért tanítanak, prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az ÚRra hivatkoznak, és azt mondják: Hát nincs-e közöttünk az ÚR?! Nem következik ránk a veszedelem!

12 Ezért miattatok, mint a mezőt, fölszántják a Siont, Jeruzsálem kőhalommá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá.