Máté Evangyélioma 27

1Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják. 2Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak. 3Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, 4és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod. 5Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát. 6A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig. 9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, 10és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem. 11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod. 12Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt. 13Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened? 14És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott. 15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak. 16Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? 18Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki. 19Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta! 20A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást. 22És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg! 23De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg! 24Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok! 25Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon! 26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék. 27Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot. 28Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá, 29tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya! 30Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték. 31Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék. 32Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét. 33Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni. 35Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin, 36majd leültek, hogy őrizzék. 37Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől. 39Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, 40és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták: 42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. 43Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak. 45Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön. 46Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” 47Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja. 48Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki. 49A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa! 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek. 52Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt. 53Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez! 55Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 57Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak, 58felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba, 60és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment. 61Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. 62Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, 63és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok. 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél. 65De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok! 66Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.