Máté Evangyélioma 26

1Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz: 2Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék. 3Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak, 4és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék. 5De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között. 6Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt, 7odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet. 8Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás? 9Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna. 10Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 12Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre nézve tette. 13Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére. 14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment, 15és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstpénzt számoltak ki neki. 16És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt. 17A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt, hol készítsük el neked? 18Ő pedig így válaszolt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal. 19És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. 20Amikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel. 21Evés közben így szólt: Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem. 22Fölöttébb megszomorodtak, és elkezdték egyenként kérdezgetni: Csak nem én vagyok az, Uram? 23Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik! 25Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és azt kérdezte: Csak nem én vagyok az, Mester? Mire ő így válaszolt: Te mondtad. 26Amikor pedig ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 27Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből mindama napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában. 30Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. 33Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. 34Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. 35Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is. 36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom. 37És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni. 38Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem! 39Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. 40Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem? 41Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen. 42Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett. 44És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 45Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. 46Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem. 47És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok. 49Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta. 50Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket Jézusra vetették, és elfogták. 51És egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva szablyát rántott, és a főpap szolgájára csapott, levágva annak egyik fülét. 52De Jézus azt mondta neki: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük. 53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? 54De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? 55Majd abban az órában még így szólt a sokasághoz: Mint egy bűnöző ellen, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap templomotokban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak. 57Azok pedig, akik elfogták Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek. 58Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, majd bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa a fejleményeket. 59A főpapok pedig és a vének és az egész nagytanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt, 60de nem találtak, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig előjött két hamis tanú, 61akik azt vallották: Ez az ember azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. 62A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? 63Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia! 64Jézus így válaszolt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben. 65Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és azt mondta: Káromlást szólt. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok káromlását. 66Mit gondoltok? Azok pedig így válaszoltak: Halálra méltó! 67Akkor szembeköpdösték, és arcul csapdosták, némelyek pedig botokkal verték, 68és azt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged! 69Péter pedig kint ült az udvaron, amikor odament hozzá egy szolgálóleány, és azt mondta: Te is a galileai Jézussal voltál! 70Ő pedig ezt mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. 71Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt! 72És Péter ismét esküdözve tagadott, kijelentve: Nem is ismerem ezt az embert. 73Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged. 74Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt. 75Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.