Máté Evangyélioma 22

1Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk: 2Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre! 5De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette. 8Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók. 9Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. 11Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. 12Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. 15Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében. 16Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel. 17Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 20Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat? 21Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené! 22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek. 23Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá: 24Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének. 25Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta. 26Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig. 27Végül az asszony is meghalt. 28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt? 29Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben. 31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt: 32„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene. 33Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán. 34A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek, 35majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle: 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és nagy parancsolat. 39Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. 41Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus: 42Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé. 43Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy 44szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem. 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia? 46Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.