1 Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:

2 Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

3 Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

4 Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!

5 De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

7 A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.

8 Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.

9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

10 Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.

11 Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.

12 Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

13 Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15 Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.

16 Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.

17 Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18 Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?

19 Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

20 Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?

21 Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!

22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.

23 Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:

24 Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.

25 Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.

26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.

27 Végül az asszony is meghalt.

28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?

29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.

31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:

32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.

33 Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.

34 A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,

35 majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:

36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38 Ez az első és nagy parancsolat.

39 Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41 Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:

42 Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.

43 Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy

44 szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.

45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?

46 Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.