1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt,

2 és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.

3 Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.

4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:

5 Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján.

6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta.

7 Elhozták a szamarat és annak csikóját, majd felsőruhájukat rájuk terítették, és ő ráült azokra.

8 A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak, és az útra szórták.

9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

10 És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezték: Kicsoda ez?

11 A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit.

13 Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek.

14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

15 Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek,

16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?

17 És otthagyva őket, kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

18 Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett.

19 Látott egy fügefát az út mellett, odament, de nem talált rajta semmit, csak levelet. Ekkor azt mondta annak: Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs! És a fügefa azonnal elszáradt.

20 A tanítványok, akik látták ezt, csodálkozva kérdezték: Hogyan száradt el a fügefa olyan hirtelen?

21 Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak olyat tesztek, ami e fügefával történt, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: kelj fel, és vesd magad a tengerbe, az is meglesz.

22 Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.

23 Amikor bement a templomba, és tanított, hozzá mentek a főpapok és a nép vénei, és azt kérdezték: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat?

24 Jézus pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek, akkor én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

25 János keresztsége honnan volt: a mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig így tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt mondja majd nekünk: akkor miért nem hittetek neki?

26 Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, félünk a sokaságtól, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.

27 És azt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Erre ő így válaszolt: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

28 De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben.

29 Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment.

30 A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el.

31 E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Így feleltek: Az első. Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útjának képviselője, és nem hittetek neki, de a vámszedők és a parázna nők hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, még ezután sem éreztetek bűnbánatot, hogy hittetek volna neki.

33 Hallgassatok meg egy másik példázatot: Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, körülvette kerítéssel, borsajtót ásott benne, őrtornyot épített, és kiadta munkásoknak, majd elutazott.

34 Amikor pedig elérkezett a gyümölcsérés ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.

35 De a munkások megfogták a szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek.

36 Erre más szolgákat küldött, többet, mint korábban, de ugyanígy bántak azokkal is.

37 Utoljára pedig elküldte hozzájuk saját fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38 De amikor a munkások meglátták a fiút, egymás között így beszéltek: Ez az örökös! Rajta, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét.

39 És megfogták, kivetették a szőlőn kívül, és megölték.

40 Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?

41 Azt mondták neki: Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik a termést a maga idejében megadják neki.

42 Erre Jézus azt mondta: Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt?

43 Azért azt mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

44 És aki erre a kőre esik, az összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt összetöri.

45 Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.

46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert a nép prófétának tartotta őt.