Máté Evangyélioma 20

1Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe. 2Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe. 3Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon. 4És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. 5Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett. 6Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik. 8Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig. 9Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak. 10Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak. 11Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. 12Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük. 13Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók. 17Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik: 18Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik, 19és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. 20Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 21Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban. 22Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk. 23Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette. 24Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre. 25Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok. 28Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért. 29Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 30És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 31A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 32Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk. 34Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.