Máté Evangyélioma 18

1Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában? 2Erre Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. 4Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. 6Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék. 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik! 8Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned. 9És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned. 10Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát. 11Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. 12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt? 13És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. 14Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. 15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát. 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó. 17Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy a vámszedő. 18Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. 19Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. 20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 21Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is? 22Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is. 23Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival. 24Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen. 26Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked! 27Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte. 28Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked. 30De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket. 32Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre. 33Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad? 34És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti. 35Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak.