Máté Evangyélioma 17

1Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. 2És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. 3És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok. 6Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek. 7De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek! 8Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. 9Amikor a hegyről lejöttek, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 11Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít. 12De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük. 13Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél. 14Amikor leértek a sokasághoz, egy ember odament hozzá, térdre borult előtte, 15és így szólt: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, gyakorta esik tűzbe és gyakorta vízbe. 16Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. 17Jézus pedig azt mondta: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Vezessétek őt ide hozzám! 18Jézus megdorgálta az ördögöt, és az kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. 19Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 20Jézus pedig azt mondta nekik: A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek. 21Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által. 22Amikor pedig Galileában jártak, azt mondta nekik Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23megölik őt, de harmadnap feltámad. Ezen nagyon elszomorodtak. 24Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drahmát? 25De igen – felelte. És amikor bement a házba, megelőzte őt a beszédben Jézus ezzel a kérdéssel: Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? 26Az idegenektől – hangzott a válasz. Tehát a fiak mentesek – mondta Jézus. 27– De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.