Máté Evangyélioma 15

1Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták: 2Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt. 3Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által? 4Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. 5Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját. 6Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által. 7Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta: 8Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 9Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. 10Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg: 11nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert. 12Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat? 13Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett. 14Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek. 15Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! 16Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok? 17Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? 18Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. 20Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik. 21Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza. 22És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög. 23Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk! 24De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem. 25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem! 26Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek. 27Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból! 28Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva. 29Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült. 30És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította. 31A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét. 32Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton. 33És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot? 34Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk. 35Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. 36Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral. 38Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül. 39Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.