1 Azután azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és elváltozott előttük.

3 Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő e földön nem fehéríthet.

4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

5 Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni, készítsünk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek is egyet!

6 De nem tudta, mit beszél, annyira megrémültek.

7 És felhő támadt, amely beborította őket, és egy hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őrá hallgassatok.

8 És ahogy körülnéztek, hirtelen már senkit sem láttak többé maguk mellett, csak egyedül Jézust.

9 Amikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik, hogy addig senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

10 Meg is jegyezték ezt a szót, és egymás között azon tanakodtak, hogy mit jelent a halálból feltámadni.

11 Majd megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

12 Ő pedig így válaszolt: Illés csakugyan előbb jön el, és mindent helyreállít, de akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

13 Hanem azt mondom nektek, hogy Illés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, ahogyan meg van írva róla.

14 Amikor a tanítványok a közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat is, akik vitatkoztak velük.

15 Amikor a sokaság meglátta őt, mindjárt meglepődtek, majd elébe siettek, és köszöntötték.

16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztok velük?

17 És valaki a sokaságból így válaszolt: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,

18 és valahányszor ez erőt vesz rajta, földre teperi, ő pedig tajtékzik, a fogát csikorgatja, és megmerevedik. Mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.

19 Ő erre azt mondta: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Vezessétek hozzám!

20 Odavitték, és ahogy meglátta őt a lélek, azonnal erőt vett a fiún, úgy, hogy az földre esve fetrengett és tajtékzott.

21 És Jézus megkérdezte az apját: Mióta van ez így? Ő pedig azt mondta: Gyermeksége óta.

22 És sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülj rajtunk!

23 Jézus pedig azt mondta neki: Hogy tehetsz-e valamit? Minden lehetséges a hívőnek!

24 A gyermek apja pedig könnyek között tüstént így kiáltott: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!

25 Jézus pedig, amikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te néma és süket lélek, parancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé vissza ne térj!

26 Ekkor az kiáltás és erős rángások közepette kiment, a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt.

27 Jézus pedig megfogta a kezét, fölemelte, mire az talpra állt.

28 Amikor azután bement a házba, a tanítványai megkérdezték őt maguk között: Mi miért nem űzhettük ki azt?

29 Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.

30 Majd onnan eltávozva Galileán mentek át. De nem akarta, hogy valaki is tudjon róla,

31 mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik: Az Emberfia az emberek kezébe adatik, és megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.

32 Ám ők nem értették meg ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

33 Közben megérkeztek Kapernaumba. Már otthon voltak, amikor megkérdezte őket: Miről vitatkoztatok útközben?

34 De ők hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb.

35 Ekkor leült, odaszólította a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.

36 És kézen fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd karjába vette, és azt mondta nekik:

37 Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

38 János azt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de nem követ minket, és mi megtiltottuk neki, mivelhogy nem tartozik közénk.

39 Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, ugyanakkor gonoszul szólna felőlem.

40 Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.

41 Mert aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.

42 Aki pedig csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

43 Ha a kezed botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked csonkán menni az életre, mint két kézzel menni a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

44 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

45 És ha a lábad botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked sántán menni az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetni, az olthatatlan tűzre,

46 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

47 És ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki azt, mert jobb neked fél szemmel menni az Isten országába, mint két szemmel vettetni a tüzes gyehennára,

48 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg.

50 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békességben egymással.