Márk Evangyélioma 8

1Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik: 2Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. 3És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek. 4Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában? 5És Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét. 6Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették. 7Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is. 8Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral, 9pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket, 10és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment. 11Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék. 12Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 13Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment. 14De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban. 15Ő pedig arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! 16Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük. 17Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek? 18Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek? 19Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal? Ők így feleltek: Tizenkettőt. 20Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? Azok pedig azt mondták: Hetet. 21Akkor azt mondta: Még mindig nem értitek? 22Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg. 23Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent. 26Akkor hazaküldte, és azt mondta: Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad! 27Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? 28Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül. 29De ő tovább kérdezett: És ti kinek mondotok engem? Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus. 30És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla. 31És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad. 32Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte. 33Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra! 34A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. 35Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt. 36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért? 38Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.