Márk Evangyélioma 6

1Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték. 2Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által? 3Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne. 4Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának. 5Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve. 6És csodálkozott hitetlenségükön.Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított. 7Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken, 8és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát. 10Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan! 11Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük. 12Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. 13Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak. 14Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők. 15Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy. 16Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. 17Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett. 18Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned. 19Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette, 20mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta. 21Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek, 22ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked. 23Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is. 24Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz. 25Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon. 26A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. 27Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. 28Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta. 29Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték. 30Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak. 31Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük. 32Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban. 33Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket. 34Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani. 35De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár. 36Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. 37Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik? 38Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk. 39Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével. 41Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között. 42Ettek is mindnyájan, és jóllaktak. 43Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral és a halakat. 44Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak. 45Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. 46Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni. 47Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton. 48És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük. 49Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak, 50mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 51Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban, 52mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt. 53És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek. 54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, 55és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van. 56És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.