Márk Evangyélioma 5

1Majd megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2Amint kiszállt a hajóból, a sírok közül elébe jött egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3aki sírboltokban lakott, és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni. 4Mert már sokszor megbilincselték, és láncra verték, de ő a láncokat szétszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem tudta megfékezni. 5Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát. 6Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, leborult előtte, 7majd hangosan így kiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engem! 8Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből! 9Majd azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. 11Ott legelt egy nagy disznónyáj a hegyoldalon, 12és a tisztátalan lelkek mindnyájan azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk azokba. 13Ő megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek elhagyták az embert, és bementek a disznókba; a csürhe pedig, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant, és vízbe fúlt. 14Akik pedig legeltették azokat, elfutottak, és elhíresztelték ezt a környező városban és falvakban. Az emberek pedig elmentek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, ott ül felöltözve, és eszénél van, megrettentek. 16Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. 17Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor azután Jézus beszállt a hajóba, az előbb még megszállott arra kérte, hogy vele maradhasson. 19De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad. 20El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus, úgy, hogy mindenki csodálkozott. 21Amikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton. 22Ekkor történt, hogy odament hozzá egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amint meglátta őt, lábához borult, 23és így esedezett: Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! 24Jézus el is ment vele, és nagy sokaság követte őt, majdnem összeszorították. 25És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát rájuk költötte, de semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, 27amikor Jézus felől hallott, a sokaságban háta mögé került, és megérintette a ruháját. 28Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. 29És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy meggyógyult bajából. 30Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette a ruhámat? 31Tanítványai azt mondták: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? 32Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges. 35Még beszélt, amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt, miért fárasztanád tovább a Mestert? 36Jézus pedig, ahogy hallotta azt, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: Ne félj, csak higgy! 37És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. 38Amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót, 39bement, és így szólt hozzájuk: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem csak alszik. 40De azok kinevették. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!” 42A leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig szinte magukon kívül voltak a csodálkozástól. 43De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.