Márk Evangyélioma 4

1Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta: 3Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni. 4És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták. 5Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. 6Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt. 7Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést. 8Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit. 9És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg! 10Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől. 11Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik, 12hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek. 13Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit? 14A magvető az igét hinti. 15Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét. 16Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják, 17de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak. 18A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét, 19de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz. 20A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit. 21Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 22Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne. 23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg! 24Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 25Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. 26Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, 27és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. 28Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban. 29Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett. 30Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk? 31A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb, 32de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. 33És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék. 34Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott. 35Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra! 36Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele. 37Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt. 38Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? 39Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett. 40Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek? 41Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?