Márk Evangyélioma 3

1Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember. 2És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. 3Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre! 4Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. 5Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett. 6Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt. 7Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, 8Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá. 9És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt. 11A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! 12Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét. 13Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá. 14Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, 15és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket: 16Simont, akinek a Péter nevet adta; 17Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai; 18Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kánaáni Simont 19és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt. 20Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek. 21Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van. 22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország. 25És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház. 26És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. 27Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát. 28Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek, 29de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli. 30Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne. 31Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged. 33Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 34Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.