Márk Evangyélioma 12

1És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott benne, és tornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és elutazott. 2A maga idejében egy szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből, 3akit azok megragadtak, megvertek, és üres kézzel küldtek vissza. 4Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, azt fejbe verték, és gyalázatosan elbántak vele. 5Ezután ismét másikat küldött, ezt pedig megölték. Több más szolgát is küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek. 6Még volt egy egyetlen, szeretett fia is, utoljára őt is elküldte hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni. 7A munkások azonban így beszéltek egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és a miénk lesz az örökség! 8Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz erre majd a szőlő ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. 10Nem olvastátok az Írást? Amely követ az építők félrelöktek, az lett a szegletkő. 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 12Azon voltak már, hogy elfogják, de féltek a sokaságtól. Ezért, noha megértették, hogy a példázatot ellenük mondta, mégis otthagyták őt, és továbbmentek. 13Majd elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják beszédben. 14Azok odamentek, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem vagy tekintettel senkire, mert nem az emberek személyére nézel, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? 15Ő pedig átlátta kétszínűségüket, és azt mondta nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! 16Azok hoztak neki, mire így szólt: Kié ez a kép és a felirat? Így feleltek: A császáré. 17Jézus ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! És igen elálmélkodtak rajta. 18Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték tőle: 19Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és özvegyet hagy hátra, gyermeket pedig nem, akkor az özvegyet vegye el az ő testvére, és támasszon utódot testvérének. 20Heten voltak azért testvérek. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot. 21Majd a második is elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen történt a harmadikkal is. 22És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor, amikor majd feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24Jézus pedig így válaszolt nekik: Nemde azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? 25Mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? 27Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek. 28Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nekik, és megkérdezte tőle: Melyik az első az összes parancsolat közül? 29Jézus pedig azt felelte neki: Ez az első: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. 30Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. 31A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat. 32Akkor azt mondta neki az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más. 33És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál. 34Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. 35Amikor Jézus a templomban tanított, feltette a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia? 36Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: Azt mondta az Úr az én uramnak, hogy ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségedet a lábad alá nem vetem. 37Ha tehát maga Dávid nevezi őt Urának, akkor hogyan lehet neki a fia? És a nagy sokaság örömest hallgatta. 38Tanításában még azt is mondta: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, szeretik a piacokon való köszöntéseket, 39az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon, 40akik fölemésztik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletben részesülnek. 41Majd leült Jézus a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogy a sokaság miként tesz pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba. 42Egy szegény özvegyasszony is odajött, és két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele. 43Akkor előszólította tanítványait, és azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindenki másnál. 44Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből beledobta mindazt, amije csak volt, az egész vagyonát.