Márk Evangyélioma 10

1Onnan útra kelve Júdea vidékére ment és a Jordán túlsó partjára, ahol ismét sokaság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint tanította őket. 2A farizeusok pedig azért, hogy próbára tegyék, odamentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania. 3Mit parancsolt nektek Mózes? – kérdezett vissza. 4Erre azt válaszolták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. 5Jézus ekkor azt mondta nekik: Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot, 6mert a teremtés kezdete óta Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. 7Azért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, 8és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem kettő az, hanem egy test. 9Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. 10Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai. 11Ő pedig azt mondta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. 12Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el. 13Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették. 14Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. 16Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket. 17Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 18Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten. 19Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat. 20Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 22Az pedig elszomorodott ezen a beszéden, és búsan elment, mert nagy vagyona volt. 23Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: Milyen nehéz a gazdagoknak bejutni Isten országába! 24A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába. 26Akkor azok még inkább elképedtek, és azt kérdezték egymás között: Akkor hát kicsoda üdvözülhet? 27Jézus rájuk tekintett, és azt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. 28Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. 29Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, 30és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet. 31Mert sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első. 32Útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe. Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodva és félve követték. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és kezdett nekik azokról a dolgokról beszélni, hogy mi minden fog majd vele történni: 33Íme, felmegyünk Jeruzsálembe – mondta –, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, 34majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapon feltámad. 35Ekkor hozzálépett Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd azt, amire kérünk. 36Ő pedig azt kérdezte: Mit szeretnétek, hogy megtegyek? 37Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben! 38Jézus akkor így szólt hozzájuk: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? 39Azok pedig így feleltek: Megtehetjük. Jézus erre azt mondta nekik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, 40de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett. 41Amikor meghallotta ezt a tíz tanítvány, megharagudtak Jakabra és Jánosra. 42Jézus pedig magához szólítva őket azt mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak felettük, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok, 44és aki közületek első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája. 45Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért. 46Azután Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus tanítványaival és a nagy sokasággal elhagyta Jerikót, ott ült és koldult az út mellett Timeus fia, a vak Bartimeus, 47aki amikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiabálni kezdett: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! 48És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltotta: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 49Akkor Jézus megállt, és azt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged! 50Ő pedig felsőruháját ledobta, felugrott, és Jézushoz ment. 51Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak! 52Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton.