1 Onnan útra kelve Júdea vidékére ment és a Jordán túlsó partjára, ahol ismét sokaság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint tanította őket.

2 A farizeusok pedig azért, hogy próbára tegyék, odamentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania.

3 Mit parancsolt nektek Mózes? – kérdezett vissza.

4 Erre azt válaszolták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5 Jézus ekkor azt mondta nekik: Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot,

6 mert a teremtés kezdete óta Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.

7 Azért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,

8 és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem kettő az, hanem egy test.

9 Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.

10 Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai.

11 Ő pedig azt mondta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.

12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették.

14 Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

16 Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket.

17 Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?

18 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.

19 Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.

20 Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

21 Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!

22 Az pedig elszomorodott ezen a beszéden, és búsan elment, mert nagy vagyona volt.

23 Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: Milyen nehéz a gazdagoknak bejutni Isten országába!

24 A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!

25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.

26 Akkor azok még inkább elképedtek, és azt kérdezték egymás között: Akkor hát kicsoda üdvözülhet?

27 Jézus rájuk tekintett, és azt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.

28 Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.

29 Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,

30 és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.

31 Mert sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.

32 Útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe. Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodva és félve követték. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és kezdett nekik azokról a dolgokról beszélni, hogy mi minden fog majd vele történni:

33 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe – mondta –, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,

34 majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapon feltámad.

35 Ekkor hozzálépett Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd azt, amire kérünk.

36 Ő pedig azt kérdezte: Mit szeretnétek, hogy megtegyek?

37 Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben!

38 Jézus akkor így szólt hozzájuk: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?

39 Azok pedig így feleltek: Megtehetjük. Jézus erre azt mondta nekik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,

40 de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.

41 Amikor meghallotta ezt a tíz tanítvány, megharagudtak Jakabra és Jánosra.

42 Jézus pedig magához szólítva őket azt mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak felettük, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.

43 De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok,

44 és aki közületek első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája.

45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.

46 Azután Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus tanítványaival és a nagy sokasággal elhagyta Jerikót, ott ült és koldult az út mellett Timeus fia, a vak Bartimeus,

47 aki amikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiabálni kezdett: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

48 És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltotta: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

49 Akkor Jézus megállt, és azt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged!

50 Ő pedig felsőruháját ledobta, felugrott, és Jézushoz ment.

51 Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!

52 Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton.