1 Összehívta tizenkét tanítványát, és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására.

2 Elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak,

3 és azt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és váltásra való ruhátok se legyen.

4 Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.

5 És ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük.

6 Elindultak hát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és mindenütt gyógyítottak.

7 Amikor Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, zavarba jött, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,

8 némelyek meg azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de kicsoda ez, aki felől ilyen dolgokat hallok? És látni akarta őt.

10 Amikor az apostolok visszatértek, elmondták neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult külön velük egy Bétsaida nevű városba.

11 De amikor a sokaság megtudta ezt, követte. Ő pedig magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

12 Amikor pedig a nap már hanyatlóban volt, a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenjenek a környező falvakba és majorokba, hogy szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

13 Ő pedig azt mondta nekik: Adjatok nekik ti enni! Mire így válaszoltak: Nincs nekünk több öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt az egész sokaságnak.

14 Mert mintegy ötezren voltak ott csak férfiak. Akkor azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket ötvenes csoportokba!

15 Úgy tettek, és leültették valamennyiüket.

16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat, megtörte, és odaadta a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

17 Ettek és jóllaktak mindnyájan, és felszedték a maradék darabokat, tizenkét kosárral.

18 Egyszer, amikor magában imádkozott, vele voltak a tanítványok, és megkérdezte őket: Kinek mond engem a sokaság?

19 Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

20 Akkor azt kérdezte tőlük: És ti kinek mondtok engem? Péter pedig így felelt: Az Isten Krisztusának.

21 Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják.

22 Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

23 Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!

24 Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt.

25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elpusztítja vagy elveszti?

26 Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

27 Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált mindaddig, amíg meg nem látják az Isten országát.

28 Mintegy nyolc nappal e beszédét követően maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment velük a hegyre imádkozni.

29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája ragyogó fehér lett.

30 És íme, két férfi beszélt vele, Mózes és Illés,

31 akik megjelentek dicsőségben, és a Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszéltek.

32 Pétert és a vele levőket pedig elnyomta az álom, de amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik vele álltak.

33 És amikor azok eltávoztak, Péter azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk azért három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! De nem tudta, mit beszél.

34 Miközben ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket, ők pedig megrettentek, amikor a felhőbe kerültek.

35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, az én választottam, reá hallgassatok.

36 Amikor a hang hallatszott, már csak Jézus volt ott. Ők pedig hallgattak, és abból, amit láttak, senkinek semmit el nem mondtak azokban a napokban.

37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, nagy tömeg jött eléje,

38 és a tömegből egy férfi így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

39 Mert időnként egy lélek megragadja, és hirtelen felkiált, úgy rángatja, hogy tajtékzik, és csak nehezen hagyja el, miután meggyötörte.

40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.

41 Ekkor Jézus így felelt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek köztetek, és meddig kell még elhordoznom titeket? Hozd ide a fiadat!

42 Ahogy feléje tartott a fiú, az ördög földhöz verte és rángatta. Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.

43 Mindnyájan álmélkodtak Isten nagyságán. Amíg mindenki azon csodálkozott, amit Jézus tett, ő azt mondta tanítványainak:

44 Jól jegyezzétek meg, amit most mondok: Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni.

45 De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, és féltek megkérdezni őt e kijelentése felől.

46 Majd vita támadt közöttük, hogy ki a nagyobb közülük.

47 Jézus pedig, látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

48 és azt mondta nekik: Aki ezt a kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött, mert aki a legkisebb közöttetek, az a nagy.

49 János ekkor azt mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.

50 Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg neki, mert aki nincs ellenetek, az veletek van!

51 Ahogy közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy,

52 és követeket küldött maga előtt. Azok útra keltek, és eljutottak a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe tartott.

54 Amikor látták ezt a tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod, hogy azt mondjuk, szálljon le tűz az égből, és pusztítsa el őket?

55 De Jézus megfordult, és megdorgálta őket: Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek,

56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És elmentek egy másik faluba.

57 Történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követlek téged, bárhova mégy is!

58 Jézus így válaszolt: A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

59 Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! Ő pedig azt kérte tőle: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.

60 De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.

61 Azt mondta egy másik is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik a házamban vannak.

62 Ennek Jézus azt felelte: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.