Lukács Evangyélioma 9

1Összehívta tizenkét tanítványát, és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására. 2Elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak, 3és azt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és váltásra való ruhátok se legyen. 4Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. 5És ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük. 6Elindultak hát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és mindenütt gyógyítottak. 7Amikor Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, zavarba jött, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból, 8némelyek meg azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de kicsoda ez, aki felől ilyen dolgokat hallok? És látni akarta őt. 10Amikor az apostolok visszatértek, elmondták neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult külön velük egy Bétsaida nevű városba. 11De amikor a sokaság megtudta ezt, követte. Ő pedig magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. 12Amikor pedig a nap már hanyatlóban volt, a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenjenek a környező falvakba és majorokba, hogy szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13Ő pedig azt mondta nekik: Adjatok nekik ti enni! Mire így válaszoltak: Nincs nekünk több öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14Mert mintegy ötezren voltak ott csak férfiak. Akkor azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket ötvenes csoportokba! 15Úgy tettek, és leültették valamennyiüket. 16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat, megtörte, és odaadta a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17Ettek és jóllaktak mindnyájan, és felszedték a maradék darabokat, tizenkét kosárral. 18Egyszer, amikor magában imádkozott, vele voltak a tanítványok, és megkérdezte őket: Kinek mond engem a sokaság? 19Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20Akkor azt kérdezte tőlük: És ti kinek mondtok engem? Péter pedig így felelt: Az Isten Krisztusának. 21Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják. 22Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 23Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem! 24Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. 25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elpusztítja vagy elveszti? 26Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált mindaddig, amíg meg nem látják az Isten országát. 28Mintegy nyolc nappal e beszédét követően maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment velük a hegyre imádkozni. 29Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája ragyogó fehér lett. 30És íme, két férfi beszélt vele, Mózes és Illés, 31akik megjelentek dicsőségben, és a Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszéltek. 32Pétert és a vele levőket pedig elnyomta az álom, de amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik vele álltak. 33És amikor azok eltávoztak, Péter azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk azért három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! De nem tudta, mit beszél. 34Miközben ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket, ők pedig megrettentek, amikor a felhőbe kerültek. 35És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, az én választottam, reá hallgassatok. 36Amikor a hang hallatszott, már csak Jézus volt ott. Ők pedig hallgattak, és abból, amit láttak, senkinek semmit el nem mondtak azokban a napokban. 37Másnap, amikor a hegyről lejöttek, nagy tömeg jött eléje, 38és a tömegből egy férfi így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! 39Mert időnként egy lélek megragadja, és hirtelen felkiált, úgy rángatja, hogy tajtékzik, és csak nehezen hagyja el, miután meggyötörte. 40Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták. 41Ekkor Jézus így felelt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek köztetek, és meddig kell még elhordoznom titeket? Hozd ide a fiadat! 42Ahogy feléje tartott a fiú, az ördög földhöz verte és rángatta. Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 43Mindnyájan álmélkodtak Isten nagyságán. Amíg mindenki azon csodálkozott, amit Jézus tett, ő azt mondta tanítványainak: 44Jól jegyezzétek meg, amit most mondok: Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. 45De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, és féltek megkérdezni őt e kijelentése felől. 46Majd vita támadt közöttük, hogy ki a nagyobb közülük. 47Jézus pedig, látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, 48és azt mondta nekik: Aki ezt a kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött, mert aki a legkisebb közöttetek, az a nagy. 49János ekkor azt mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. 50Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg neki, mert aki nincs ellenetek, az veletek van! 51Ahogy közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy, 52és követeket küldött maga előtt. Azok útra keltek, és eljutottak a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe tartott. 54Amikor látták ezt a tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod, hogy azt mondjuk, szálljon le tűz az égből, és pusztítsa el őket? 55De Jézus megfordult, és megdorgálta őket: Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek, 56mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És elmentek egy másik faluba. 57Történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követlek téged, bárhova mégy is! 58Jézus így válaszolt: A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! Ő pedig azt kérte tőle: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. 60De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát. 61Azt mondta egy másik is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik a házamban vannak. 62Ennek Jézus azt felelte: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.