Lukács Evangyélioma 6

1Történt pedig egy szombati napon, hogy vetések között ment át, tanítványai pedig kalászokat szaggattak, és kezükkel szétmorzsolva ették. 2Némelyek pedig a farizeusok közül így szóltak: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? 3Jézus pedig így felelt nekik: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek? 4Hogyan ment be az Úr házába, és vette el a szent kenyereket, megette, és adott azoknak is, akik vele voltak? Pedig azokat nem szabad másnak megennie, csak a papoknak. 5És azt mondta nekik: Az Emberfia ura a szombatnak. 6Történt pedig egy másik szombaton, hogy a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. 7Az írástudók és a farizeusok pedig leselkedtek Jézus után, hogy vajon gyógyít-e majd szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 8Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj középre! Az felkelt és odaállt. 9Akkor így szólt Jézus: Kérdezek valamit tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? 10Majd végignézett mindnyájukon, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett, és a keze tökéletesen meggyógyult. 11Azok pedig esztelen haraggal eltelve arról tanakodtak egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. 12Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte. 13Amikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: 14Simont, akinek a Péter nevet adta, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, 16Júdást, Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá lett. 17Aztán lement velük, megállt egy síkságon, és vele együtt tanítványainak serege és a nép nagy sokasága egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón tengermelléki vidékéről, akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. 18A tisztátalan lelkektől szenvedők meggyógyultak. 19Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. 20Ő pedig tanítványaira emelte szemét, és azt mondta: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. 21Boldogok vagytok ti, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért. 23Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal. 24De jaj nektek, gazdagok, mert vigasztalásotokat már megkaptátok! 25Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és gyászolni fogtok! 26Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek, mert éppen így tettek atyáik a hamis prófétákkal! 27De nektek, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek! 28Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik gonoszul bánnak veletek! 29Annak, aki megüti egyik arcodat, fordítsd oda a másikat is, és aki felsőruhádat elveszi, attól ne tartsd vissza az alsóruhádat sem. 30Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne kérd vissza. 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. 32Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. 34És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert ő jóságos a háládatlanokhoz és a gonoszokhoz is. 36Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas. 37Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok, bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak; 38adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek. 39Példabeszédet is mondott nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten a gödörbe? 40Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, de aki tökéletesen felkészül, olyan lesz, mint a mestere. 41Miért látod meg a szálkát a te atyádfiának a szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? 42Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, holott te még a szemedben levő gerendát sem látod? Te képmutató, vesd ki először a gerendát a saját szemedből, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfiának szeméből! 43Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. 44Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni, mert a tövisről nem szednek fügét, és a csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj. 46Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok? 47Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom nektek, mihez hasonló. 48Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg sem mozdíthatta, mert kősziklára épült. 49Aki pedig hallgatja, de nem cselekszik aszerint, hasonló ahhoz az emberhez, aki alapok nélkül, csak a földre építette házát, és amikor jött az ár, azonnal összeomlott a ház, és teljesen elpusztult.