Lukács Evangyélioma 5

1Egyszer, amikor a Genezáreti-tó partján állt, és a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, 2látott két hajót vesztegelni a vízen, melyekből kiszálltak a halászok, és hálóikat mosták. 3Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, megkérte, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól, majd leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5Simon pedig így felelt: Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de a te parancsodra kivetem a hálókat. 6Ahogy ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak hálóik. 7Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odajöttek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy csaknem elsüllyedtek. 8Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok! 9Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. 10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni! 11Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt. 12És történt, hogy amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, volt ott egy tetőtől talpig leprás ember. Amikor ez meglátta őt, arcra borulva kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! 13Jézus pedig kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta: Akarom, tisztulj meg! És azonnal letisztult róla a lepra. 14Ekkor megparancsolta neki: Senkinek se mondd ezt el, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és vigyél áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik. 15De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből. 16Ő pedig félrevonult a pusztába, és imádkozott. 17Történt, hogy egy nap, amikor tanított, ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galilea és Júdea falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. És az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. 18Néhány férfi nyoszolyán egy béna embert hozott, és megpróbálták bevinni és elébe tenni. 19De mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn keresztül bocsátották alá ágyastul Jézus elé a középre. 20Ő pedig, látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a bűneid. 21Az írástudók és a farizeusok pedig tanakodni kezdtek, és azt mondták: Kicsoda ez, hogy ilyen káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hacsak nem egyedül Isten? 22Jézus pedig észrevette tanakodásukat, és megfelelve nekik azt mondta: Mit tanakodtok szívetekben? 23Melyik könnyebb, azt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy azt: „Kelj fel és járj!”? 24Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket – azt mondta a bénának –: neked mondom, kelj fel, vedd a nyoszolyádat, és menj haza! 25És az rögtön felkelt a szemük láttára, fölvette, amin feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26És álmélkodás fogta el mindnyájukat, és Istent dicsőítve, félelemmel telve ezt mondták: Bizony megfoghatatlan dolgokat láttunk ma! 27Ezután pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és azt mondta neki: Kövess engem! 28Az pedig felkelt, és mindent otthagyva követte őt. 29És Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahol vámszedők sokasága és mások asztalhoz telepedtek velük együtt. 30A farizeusok és írástudók azonban zúgolódtak, és így szóltak a tanítványokhoz: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel? 31Jézus pedig azt válaszolta: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem hogy a bűnösöket. 33Akkor azt mondták: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak. 34Ő pedig így válaszolt: Vajon rábírhatjátok-e a násznépet, hogy böjtöljön, amikor a vőlegény velük van? 35De eljönnek a napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban. 36És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt. 37És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. 38Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni. 39És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.