Lukács Evangyélioma 4

1Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött 2negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3Akkor az ördög így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré! 4Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember. 5Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát. 6Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz. 8Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. 9Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen, 10mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged, 11és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben. 12Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. 13Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle. 14Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre ment az egész környéken. 15Tanított zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. 16Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni. 17Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva: 18Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, 19és hirdessem az Úr kedves esztendejét. 20És behajtva a könyvet átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött, 21ő pedig beszélni kezdett: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára. 22És mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak, és azt mondták: Hát nem a József fia ez? 23Erre ő így szólt hozzájuk: Bizonyára azt a példabeszédet idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is tedd meg! 24Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. 25Igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony élt Izráelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész vidéken nagy éhínség volt, 26mégis azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a Szidón vidékén levő Sarepta egy özvegyasszonyához. 27És Elizeus próféta idejében is sok leprás volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naámán. 28Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában, 29fölkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák. 30Ő azonban átment közöttük, és eltávozott. 31Lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és az ott élőket tanította szombatonként. 32Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt. 33És volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki hangosan így kiáltott: 34Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Isten Szentje! 35De megdorgálta őt Jézus: Némulj meg, és menj ki ebből az emberből! És az ördög földhöz verte azt, és kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne. 36Döbbent csodálkozás vett erőt mindenkin, és így szóltak egymáshoz: Micsoda beszéd ez, amely olyan hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy azok távozni kényszerülnek? 37És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38A zsinagógából kijövet Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte, és arra kérték, hogy segítsen rajta. 39Jézus pedig föléje hajolva megdorgálta a lázat, mire az alábbhagyott, Simon anyósa pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. 40Amikor a nap lement, az emberek mind odavitték a különféle bajokban szenvedőket, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41Többekből az ördögök is kimentek, kiáltozva: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta és nem hagyta beszélni őket, mivel tudták, hogy ő a Krisztus. 42Napkeltekor eltávozott, kiment egy puszta helyre, de a sokaság felkereste, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldettem. 44És Júdea zsinagógáiban is hirdette az igét.