1 Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött

2 negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.

3 Akkor az ördög így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!

4 Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember.

5 Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát.

6 Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

7 Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.

8 Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.

9 Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,

10 mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged,

11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben.

12 Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13 Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.

14 Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre ment az egész környéken.

15 Tanított zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.

16 Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni.

17 Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva:

18 Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,

19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.

20 És behajtva a könyvet átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött,

21 ő pedig beszélni kezdett: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.

22 És mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak, és azt mondták: Hát nem a József fia ez?

23 Erre ő így szólt hozzájuk: Bizonyára azt a példabeszédet idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is tedd meg!

24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában.

25 Igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony élt Izráelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész vidéken nagy éhínség volt,

26 mégis azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a Szidón vidékén levő Sarepta egy özvegyasszonyához.

27 És Elizeus próféta idejében is sok leprás volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naámán.

28 Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában,

29 fölkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

30 Ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

31 Lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és az ott élőket tanította szombatonként.

32 Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.

33 És volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki hangosan így kiáltott:

34 Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Isten Szentje!

35 De megdorgálta őt Jézus: Némulj meg, és menj ki ebből az emberből! És az ördög földhöz verte azt, és kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.

36 Döbbent csodálkozás vett erőt mindenkin, és így szóltak egymáshoz: Micsoda beszéd ez, amely olyan hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy azok távozni kényszerülnek?

37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

38 A zsinagógából kijövet Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte, és arra kérték, hogy segítsen rajta.

39 Jézus pedig föléje hajolva megdorgálta a lázat, mire az alábbhagyott, Simon anyósa pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

40 Amikor a nap lement, az emberek mind odavitték a különféle bajokban szenvedőket, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.

41 Többekből az ördögök is kimentek, kiáltozva: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta és nem hagyta beszélni őket, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.

42 Napkeltekor eltávozott, kiment egy puszta helyre, de a sokaság felkereste, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.

43 Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldettem.

44 És Júdea zsinagógáiban is hirdette az igét.