Lukács Evangyélioma 24

1A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2A követ pedig a sírról elhengerítve találták, 3és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben. 5Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt? 6Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt. 7Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia. 8Visszaemlékeztek azért az ő szavaira, 9és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek. 10A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak, 11de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik. 12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken. 13Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt. 14Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek. 15És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton. 16De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt. 17Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak. 18És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban? 19Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt, 20és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek. 22Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket, 23hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él. 24Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.” 25Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak! 26Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe? 27És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban. 28Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt. 30Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. 31Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük. 32Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat? 33És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket, 34akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak! 35Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor. 36Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben? 39Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van! 40És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet, 43amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett. 44Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül. 47És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve. 48Ti vagytok pedig ezeknek tanúi. 49Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. 50Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket. 51És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe, 53és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.