Lukács Evangyélioma 22

1Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak. 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől. 3Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott, 4és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe. 5Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki, 6ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja. 7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt, 8és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük! 9Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, 11és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?” 12Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el. 13Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt. 14Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett, 15és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt. 16Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában. 17Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között, 18mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa. 19És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik. 21De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon. 22Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja! 23Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi. 24Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak. 25Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat. 26Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. 27Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. 28Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, 29ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem, 30hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét. 31Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet! 33Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni! 34Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem. 35És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem. 36Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának. 37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik. 38Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég. 39Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. 40Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 41Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied! 43Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. 44Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt. 46Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 47Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? 49A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel? 50És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította. 52Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal. 53Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma. 54Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült. 56És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt! 57Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt! 58Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok! 59Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai! 60Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas. 61Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. 62És kiment Péter, és keservesen sírt. 63Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték, 64betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött! 65És más hasonló szidalommal illették. 66Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították, 67majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek, 68és ha kérdezek, nem feleltek nekem. 69De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján. 70Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok! 71Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.