Lukács Evangyélioma 19

1Jerikóba érkezett, és végigment a városon. 2És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő, 3aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt. 4Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja. 5Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom. 6Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta. 7Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra. 8Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette. 9Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. 11Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12Azt mondta: Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 13Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök! 14Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk. 15Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert. 17Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon. 18És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert. 19Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon. 20És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem, 21mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél. 22Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem. 23Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza? 24És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. 25És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle. 27Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 28Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé. 29Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül, 30és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide! 31És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége. 32A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik. 33Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” 34Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”, 35és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust. 36Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat. 37Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. 38Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! 39A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! 40Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 41Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta, 42és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől! 43Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak 44és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét. 45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek. 47És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni, 48de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.