1 Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.

2 Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.

3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4 A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,

5 de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.

6 Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?

7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjelnappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?

8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

9 Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:

10 Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.

11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.

12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.

13 A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.

16 De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.

17 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

18 Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?

19 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!

21 Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22 Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem!

23 Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24 Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!

25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26 Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?

27 Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

28 Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

29 Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,

30 és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

31 Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.

32 Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,

33 majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.

34 Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.

35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.

36 Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?

37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38 Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

39 Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

40 Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:

41 Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!

42 És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!

43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.