Lukács Evangyélioma 17

1Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek! 2Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson. 3Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a testvéred, dorgáld meg, és ha megtér, bocsáss meg neki. 4És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki. 5Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket! 6Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestűl, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek. 7Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”? 8Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”? 9Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom. 10Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt. 11Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el. 12Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak, 13és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14Amikor meglátta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odamentek, megtisztultak. 15Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent, 16majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? 18Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen? 19És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged. 20Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. 21Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van. 22Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána! 24Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Emberfia is a maga napján. 25Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: 27ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. 28Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek, 29de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. 30Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32Emlékezzetek Lót feleségére! 33Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt. 34Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 35Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 36Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.