Lukács Evangyélioma 16

1Majd azt mondta tanítványainak: Volt egy gazdag ember, és volt annak egy sáfára, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolja vagyonát. 2Előhívatta azért, és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert különben nem lehetsz tovább sáfár! 3A sáfár azt mondta magában: Mitévő legyek, ha az uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4Tudom, mit tegyek, hogy amikor sáfárságomtól megfosztanak, befogadjanak engem a házaikba. 5És magához hívatta urának minden egyes adósát, és azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az uramnak? 6Az pedig így felelt: Száz korsó olajjal. És azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le, és írj hamar ötvenet! 7Azután azt mondta a másiknak: Te mennyivel tartozol? Az pedig így felelt: Száz kórus búzával. És azt mondta annak: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál. 9Én is mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10Aki a kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is hamis. 11Ha azért a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízná rátok az igazit? 12És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek, ami a tiétek? 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. 14Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak, és csúfolódtak. 15Ő pedig azt mondta nekik: Ti az emberek előtt igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos. 16A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak, attól fogva az Isten országát hirdetik, és mindenki küzdelem árán jut oda. 17Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mintsem hogy a törvényből egy pontocska is elvesszen. 18Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az is házasságtörő. 19Volt pedig egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és mindennap nagy lakomát szerzett. 20És volt egy Lázár nevű koldus, aki fekélyekkel tele ott feküdt a kapuja előtt, 21és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23És amint a pokolban kínok között fölemelte szemeit, látta távolról Ábrahámot és Lázárt annak kebelén. 24Akkor így kiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujjának hegyét a vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban! 25Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, emlékezz rá, hogy a jókat te megkaptad az életedben, hasonlóképpen Lázár is a rosszakat, neki most vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz. 26Mindezeken felül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, úgyhogy akik át akarnának is menni innen hozzátok, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek. 27Erre így szólt: Kérlek azért, Atyám, hogy akkor küldd el őt az apám házához, 28mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyságot, nehogy ők is e gyötrelem helyére jussanak. 29Azt mondta neki Ábrahám: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassák azokat! 30Az pedig így szólt: Nem úgy, atyám, Ábrahám, mert ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek. 31Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.