1 Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.

2 És íme, egy vízkóros ember volt előtte.

3 Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?

4 Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.

5 Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?

6 Erre nem tudtak mit felelni.

7 Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak.

8 Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,

9 és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.

10 Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.

11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

12 Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.

13 Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,

14 és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.

15 Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.

16 Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott,

17 és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész!

18 De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem!

19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem!

20 Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

21 Viszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide!

22 És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely.

23 Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.

24 Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

25 Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt:

26 Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.

27 Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.

28 Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?

29 Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja,

30 és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni!

31 Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?

32 Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket.

33 Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?

35 Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!