Lukács Evangyélioma 14

1Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt. 2És íme, egy vízkóros ember volt előtte. 3Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? 4Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta. 5Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal? 6Erre nem tudtak mit felelni. 7Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak. 8Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott, 9és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni. 10Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled. 11Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. 12Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked. 13Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, 14és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. 15Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában. 16Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott, 17és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész! 18De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem! 19A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem! 20Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21Viszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide! 22És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely. 23Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. 25Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt: 26Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom. 27Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom. 28Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze? 29Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja, 30és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni! 31Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön? 32Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket. 33Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom. 34Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? 35Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!