1 Miközben többezres tömeg gyűlt össze, úgy, hogy majd letaposták egymást, tanítványainak kezdte mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás,

2 mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék!

3 Azért amit a sötétben mondtatok, fényes nappal fogják hallani, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.

4 Mint barátaimnak mondom nektek: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.

5 Megmondom, kitől féljetek: attól féljetek, aki megöl, és utána arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek, attól féljetek.

6 Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten.

7 Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.

8 Mondom pedig nektek: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt,

9 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.

10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.

11 Amikor majd zsinagógákba hurcolnak, felsőbbségek és hatóságok elé állítanak benneteket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miként védekezzetek, vagy mit mondjatok,

12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.

13 Akkor megszólalt valaki a tömegből: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!

14 Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?

15 Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.

16 És mondott nekik egy példázatot: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,

17 azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.

18 És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat,

19 és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!”

20 Isten pedig azt mondta neki: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek?”

21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.

22 Majd azt mondta tanítványainak: Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek.

23 Az élet több, mint az eledel, és a test több, mint az öltözet.

24 Nézzétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, nem is aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, és Isten táplálja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!

25 Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

26 Ha azért a legcsekélyebbet sem tehetitek meg, mit aggodalmaskodtok a többi felől?

27 Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek: Nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, ennyire fölruházta Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.

30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.

31 Ti az Isten országát keressétek, és ezek mind megadatnak nektek!

32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

33 Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként! Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket és elfogyhatatlan kincseket a mennyekben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti!

34 Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.

35 Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva,

36 azokhoz hasonlóan, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezve magát asztalhoz ülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik.

38 És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!

39 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy betörjön a házába.

40 Ti azért legyetek készek, mert amely órában nem gondolnátok, akkor jön el az Emberfia.

41 Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?

42 Az Úr így válaszolt: Kicsoda hát a hű és a bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett a házanépe fölött, hogy idejében kiadja nekik élelmüket?

43 Boldog az a szolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál!

44 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona felett gondviselővé teszi.

45 Ha pedig az a szolga így szólna a szívében: „Halogatja még az uram a hazajövetelt”, és verné a szolgákat és szolgálóleányokat, és kezdene enni és inni és részegeskedni:

46 megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.

47 Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg,

48 azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.

49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

50 De keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és feszülten várok, amíg az be nem teljesedik.

51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, sokkal inkább meghasonlást.

52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen és kettő három ellen.

53 Meghasonlik az apa a fiával, a fiú az apjával, az anya a leányával és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.

54 Majd így szólt a sokasághoz: Amikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy esni fog, és úgy is lesz.

55 Amikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy is lesz.

56 Képmutatók! Az ég és a föld jelenségeit meg tudjátok ítélni, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet mondani?

57 Magatoktól miért nem tudjátok megítélni, hogy mi az igaz?

58 Amikor pedig ellenségeddel a hatóság elé mégy, még az úton igyekezz megszabadulni tőle, hogy ne vigyen a bíró elé, és a bíró át ne adjon a börtönőrnek, és a börtönőr a tömlöcbe ne vessen téged.

59 Mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem adod.