Lukács Evangyélioma 10

1Ezek után pedig az Úr további hetvenkettőt választott, és kettesével elküldte őket maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott. 2Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába. 3Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé. 4Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek! 5Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 6És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta, ha pedig nem, visszatér rátok. 7Maradjatok abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról házra. 8Ha egy városba megérkeztek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. 9Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok: 11Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. 12Mondom pedig nektek, hogy a sodomaiaknak elviselhetőbb sorsuk lesz ama napon, mint annak a városnak. 13Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna. 14De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. 15És te, Kapernaum, az egekig fogsz felmagasztaltatni? Nem, a pokolig fogsz levettetni. 16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket visszautasít, engem utasít vissza, és aki engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki engem küldött. 17A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által! 18Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. 20De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben. 21Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted. 22Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni. 23Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok. 24Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották. 25Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod? 27Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat. 28Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz. 29Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom? 30Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek. 31Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte. 32Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte. 33Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte. 35Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek. 36E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett? 37Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj! 38Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. 39Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét. 40Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem! 41Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, 42pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.