Lukács Evangyélioma 1

1Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek, 2ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz, 4azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál. 5Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. 7De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak. 8Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt, 9a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be. 10A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott. 11Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva. 12Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta. 13De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni. 14Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni, 15mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. 16Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé. 18Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú. 19Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek. 21A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt. 23Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta: 25Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. 26A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe 27egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 29Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez. 30Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt. 31És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus. 32Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját, 33és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége. 34Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek? 35Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának. 36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak. 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. 38Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. 39Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába, 40bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel, 42és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám? 44Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben. 45Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki. 46Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat, 47és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve! 50Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik. 51Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. 54Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt, 55ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké! 56Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába. 57Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele. 59A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! – 62és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent. 65A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre. 66Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele. 67Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált: 68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában, 70ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva, 71hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, 72hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk, 74hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki 75szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, 77és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, 78a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, 79hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa! 80A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.