Krónika II. könyve 7

1Miután Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállt alá az égből, megemésztette az egészen elégő áldozatot és a véresáldozatokat, és az ÚR dicsősége betöltötte a házat, 2annyira, hogy még a papok sem mehettek be az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége betöltötte azt. 3Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az ÚR dicsősége a házra, és arccal a föld felé leborultak a padlóra, és imádták és magasztalták az URat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló. 4Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az ÚRnak. 5Salamon király huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval áldozott. Így szentelte föl az Isten házát a király és az egész nép. 6A papok pedig elfoglalták tisztüket; a léviták is, az ÚR minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, és amelyeket kézhez kaptak hogy dicsérjék az URat – mert örökkévaló az ő irgalma – Dávid dicséreteivel. A papok pedig velük szemben fújták a kürtöket, az egész Izráel pedig ott állt. 7És fölszentelte Salamon a középső udvart, amely az ÚR háza előtt van, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaadó áldozatok kövérjét. Mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttetett, nem fért rá mind az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadó áldozat kövérje. 8Így szerzett ünnepet Salamon ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, egy hatalmas gyülekezet Hamáttól fogva Egyiptom patakjáig. 9A nyolcadik napon pedig ünnepélyes gyülekezést tartottak, mert az oltár felszentelését és az ünnepet is hét napon át tartották. 10A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet sátraikba, vígan és megelégedve mindama jók miatt, amelyeket az ÚR Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel cselekedett. 11Salamon tehát befejezte az ÚR házát és a királyi palotát. Szerencsésen elvégezte mindazt, amit elhatározott magában, hogy megcsinálja az ÚR házában és a maga palotájában. 12Még azon az éjszakán megjelent az ÚR Salamonnak, és azt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és e helyet áldozat házául választottam magamnak. 13Íme, amikor bezárom az eget, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy legeljék le a földet, vagy amikor dögvészt bocsátok népemre, 14de megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én orcámat, és megtér bűnös útjairól, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket. 15Most már az én szemem nyitva lesz, és fülem figyelni fog e helyen a könyörgésekre. 16Azért kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy nevem örökké ott legyen, és ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor. 17És ha te előttem fogsz járni, amint Dávid, a te atyád járt, és úgy cselekszel mindenben, ahogy megparancsoltam neked, s rendeléseimet és törvényeimet megtartod, 18megerősítem királyságod trónját, ahogy megígértem Dávidnak, a te atyádnak e szavakkal: Nem vesznek ki utódaid közül, akik Izráelben uralkodnak. 19De hogyha elszakadtok, s rendeléseimet és parancsaimat, amelyeket elétek adtam, elhagyjátok, elmentek, idegen isteneknek szolgáltok, és azok előtt meghajoltok, 20kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam nekik, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszédül és gúny tárgyává teszem minden nép előtt. 21És ezen a házon, bármilyen felséges is volt, minden mellette elmenő meg fog döbbenni, és azt kérdi: Miért cselekedett így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a házzal? 22És azt felelik: Azért, mert elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és idegen istenekhez hajoltak, azokat imádták, és azoknak szolgáltak. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.