Krónika II. könyve 6

1Akkor így szólt Salamon: Az ÚR mondta, hogy ő felhőben akar lakni. 2Én pedig házat építettem neked lakásul, olyan helyet, ahol örökké lakhatsz. 3Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét. Izráel egész gyülekezete pedig fölállt. 4Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki szólott szája által atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezével be is teljesítette e szavait: 5„Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, hogy abban legyen a nevem. És egy embert sem választottam ki, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen. 6De most Jeruzsálemet kiválasztottam, hogy nevem abban legyen, és kiválasztottam Dávidot, hogy vezére legyen népemnek, Izráelnek.” 7Ámbár atyám, Dávid elhatározta már magában, hogy házat épít az ÚRnak, Izráel Istenének, 8de az ÚR azt mondta atyámnak, Dávidnak: Hogy arra gondoltál, hogy nevemnek házat építesz, jól tetted, hogy szívedben ezt elhatároztad. 9Mégsem te építesz házat nekem, hanem a fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít házat az én nevemnek. 10És beteljesítette az ÚR az ő beszédét, amelyet szólt. Mert fölkeltem atyám, Dávid után, és Izráel trónjára ültem, amint az ÚR megmondta, és fölépítettem a házat Izráel Istene, az ÚR nevének. 11És abba helyeztettem a ládát, amelyben az ÚR szövetsége van, melyet Izráel fiaival szerzett. 12Majd odaállt Salamon az ÚR oltára elé Izráel egész gyülekezetével szemben, és kitárta karját. 13Salamon pedig egy emelvényt csináltatott rézből, amelyet a csarnok közepén helyeztetett el: hossza öt könyök, szélessége is öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Felállt arra, majd térdre esett az egész Izráel gyülekezete előtt, kezét kitárta az ég felé, 14és ezt mondta: Ó, URam, Izráel Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem a mennyben, sem a földön, aki kegyelmesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel járnak előtted! 15Te megtartottad, amit szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak ígértél. Mert te magad szóltál, és kezeddel beteljesítetted azt, amint e mai napon látható. 16Most azért, ó, URam, Izráel Istene, teljesítsd be, amit így ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak: Nem fogy el előlem a te magodból való férfiú, aki Izráel trónján ül; de csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, hogy törvényem szerint járjanak, ahogy te is énelőttem jártál. 17Most azért, ó, URam, Izráel Istene, váljék valóra beszéded, amelyet szolgádnak, Dávidnak mondtál! 18Mert lakhat-e valóságban Isten a földön, az emberek között? Íme, az egek és az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem. 19Mégis tekints szolgád könyörgésére és imádságára, ó, én URam, Istenem, hallgasd meg kiáltását és könyörgését, ahogy szolgád könyörög előtted! 20Szemed éjjel-nappal figyeljen e házra, e helyre, amelyről azt mondtad, hogy nevedet abba fogod helyezni, és meghallgatod szolgád könyörgését, amikor e helyen könyörögni fog. 21Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen. Hallgasd meg mennyei lakóhelyedből, és amikor meghallgatod őket, légy kegyelmes! 22Mikor valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, és megesküszik oltárod előtt ebben a házban, 23te hallgasd meg a mennyből, és tégy igaz ítéletet szolgáid között. Az istentelent büntesd meg: fordítsd a fejére az ő útját, és az igazat igazítsd meg: fizess meg neki az ő igazsága szerint. 24Mikor pedig megverik népedet, Izráelt az ellenségei, mivel vétkeztek ellened, és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban, 25hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál. 26Mikor az ég bezárul, és nem lesz eső, mivel vétkeztek ellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűneikből, mert megaláztad őket, 27hallgasd meg őket a mennyből, és légy kegyelmes szolgáidhoz és népedhez, Izráelhez, miután megtanítottad őket az igaz útra, hogy azon járjanak; és adj esőt a földedre, amelyet népednek adtál örökségül. 28Ha éhínség lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár, ha ellensége szorongatja országa határában, ha bármiféle csapás és nyomorúság jön rájuk, 29aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bármely ember vagy egész néped, Izráel: ha elismeri valaki az őt ért csapás és a fájdalom jogosságát, és kezét e házban kiterjeszti, 30hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útjai szerint, amint megismerted szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét; 31hogy téged féljenek, és a te útjaidon járjanak, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál. 32Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, Izráel fiai közül való, ha eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kiterjesztett karodért, mikor ideérkeznek, és könyörögnek e házban, 33hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerje a föld minden népe a te nevedet, és úgy féljenek téged, ahogy néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el e házat, amelyet építettem. 34Ha néped hadba vonul ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket, és könyörögnek hozzád e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem, 35hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot. 36Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki ne vétkeznék), és megharagszol rájuk, az ellenség kezébe adod őket, és fogságba viszik őket azok, akik elfogták őket, messze földre vagy közelre, 37és ha az idegen földön, ahol fogságban vannak, magukba szállnak, és megtérve könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és ezt mondják: vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk; 38és megtérnek hozzád teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk földjén, és könyörögnek hozzád az ő földjük felé fordulva, amelyet adtál atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem: 39hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakóhelyedről, szolgáltass nekik igazságot, és bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened. 40Most azért, ó, én Istenem, szemed legyen nyitva, és füled legyen figyelmes a könyörgésre ezen a helyen. 41És most kelj föl, ó, ÚR Isten, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaidat, ó, ÚR Isten, öltöztesd fel szabadításoddal, kegyeseid pedig örvendezzenek a jóban. 42Ó, ÚR Isten, ne fordulj el felkent királyod arcától. Emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságodról!