Krónika II. könyve 34

1Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. 2Jó dolgot cselekedett az ÚR előtt, és atyjának, Dávidnak az útjain járt, nem hajolt el sem jobbra, sem balra. 3Királyságának nyolcadik esztendejében, amikor még gyermek volt, keresni kezdte apjának, Dávidnak Istenét, tizenkettedik esztendejében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, Aséráktól, faragott bálványoktól és öntött képektől. 4A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és a rajtuk levő szobrokat is ő dobáltatta le. Az Asérákat, bálványokat és öntött képeket mind szétrombolta, apróra törette és széthintette azoknak a sírhelyén, akik ezeknek áldoztak. 5A papok csontjait megégette az oltáraikon, és így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 6Így cselekedett Manassé, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftáliig, azok romjain körös-körül. 7Lerombolta az oltárokat, az Asérákat, a bálványszobrokat pedig mind porrá törette, és darabokra vágatott minden tömjénezőoltárt Izráel egész országában, azután visszatért Jeruzsálembe. 8Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, miután az országot és a templomot megtisztította, elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát és Maaszéjáhút, a város elöljáróját és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát. 9Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házában összegyűlt pénzt, amelyet a léviták, a kapuőrök gyűjtöttek Manasséból, Efraimból és az egész Izráel maradékától, egész Júda, Benjámin és Jeruzsálem lakóitól. 10Átadták a munkavezetőknek, akik felügyeltek az ÚR házában, hogy azt azoknak a munkásoknak adják, akik az ÚR házában dolgoznak; hogy javítsák ki és állítsák helyre a templomot. 11Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek is, hogy vegyenek faragott köveket és fákat a gerendázatra és a termek beborítására, amelyeket Júda királyai hagytak tönkremenni. 12Az emberek pedig hűségesen végezték a munkát. Mérári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül Zakarjá és Mesullám felügyelt rájuk, és irányította őket. Azok a léviták pedig, akik értettek a hangszerekhez, 13felügyelték a teherhordókat, és irányították a munkát végzőket minden területen. Léviták voltak az írnokok, tanácsosok és a kapuőrök is. 14Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által kaptak. 15Ekkor Hilkijjá azt mondta Sáfánnak, a kancellárnak: Megtaláltam ezt a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkijjá átadta a könyvet Sáfánnak. 16Sáfán pedig a királyhoz vitte a könyvet, és így mondta el neki a dolgot: Hűségesen elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztál. 17Összeszedték az ÚR házában talált pénzt és a felügyelők és munkások kezébe adták. 18Továbbá ezt is jelentette Sáfán kancellár a királynak: Hilkijjá pap egy könyvet adott nekem. Majd Sáfán fölolvasott belőle a király előtt. 19Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédeit, megszaggatta a ruháját. 20Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának és a kancellárnak, Sáfánnak, valamint Aszájának, a király szolgájának: 21Menjetek el, és kérdezzétek meg az URat énértem meg Izráel és Júda maradékáért e könyv beszédei felől, amely előkerült. Mert nagy az ÚR haragja, amely ránk száll azért, mert atyáink nem tartották meg az ÚR beszédét, és nem úgy cselekedtek, amint e könyvben meg van írva. 22Elment tehát Hilkijjá és a király embere Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrának, a ruhák gondnoka unokájának feleségéhez, aki Jeruzsálemben, az újvárosban lakott, és beszéltek vele erről. 23Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg annak az embernek, aki titeket hozzám küldött, hogy 24ezt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira; mindazt az átkot, amely meg van írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt. 25Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek kezük minden csinálmánya által. Felgerjedt haragom e hely ellen, és nem alszik ki.” 26Júda királyának pedig, aki titeket ideküldött, hogy az URat megkérdezzétek, így szóljatok: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál: 27mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad beszédét e hely és lakosai ellen, és megaláztad magad előttem, ruhádat megszaggattad, és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ezt mondja az ÚR. 28Íme, atyáid mellé kerülsz, és békességgel tesznek sírodba. Nem látja szemed azt a veszedelmet, amelyet e helyre és lakóira hozok.” Ezt a választ megvitték a királynak. 29Akkor a király elküldte megbízottjait, és összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit. 30Majd a király fölment az ÚR házába, és vele együtt minden júdabeli férfi, Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja, és felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak. 31Azután felállt a király a helyére, és szövetséget kötött az ÚR előtt, hogy az URat fogják követni, és hogy parancsait, intéseit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel meg fogják tartani, és a szövetség igéi szerint cselekszenek, ahogy meg van írva abban a könyvben. 32Megfogadtatta ezt a dolgot a Jeruzsálemből és Benjáminból valókkal. És Jeruzsálem lakói Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek. 33Majd elpusztított Jósiás minden utálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és minden Izráelben élőt arra kényszerített, hogy az ÚRnak, Istenüknek szolgáljon. És Jósiás egész életében nem szakadtak el az ÚRtól, atyáik Istenétől.