1 Ezek után a hűségesen véghez vitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába, ostrom alá vette a megerősített városokat, azt gondolva, hogy elfoglalja azokat magának.

2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet meg akarja szállni,

3 tanácsot tartott vezéreivel és vitézeivel arról, hogy a városon kívül levő forrásokat betömik; és azok támogatták őt.

4 Nagy sokaság gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a területen folyt át, és azt mondták: Miért találjanak az asszír királyok elegendő vizet, ha idejönnek?

5 Majd nekibátorodott, megépítette a beomlott városfalat, megmagasította az őrtornyokat, és kívül másik kőfalat is emelt, és megerősítette Millót Dávid városában. Ezenfölül sok fegyvert és pajzsot csináltatott.

6 A nép fölé hadvezéreket rendelt, majd maga köré gyűjtötte őket a városkapu előtti téren, és szívükhöz szólt e szavakkal:

7 Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek, meg ne rettenjetek az asszír királytól és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele!

8 Ővele testi erő van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon. És megbátorodott a hadinép, amikor ezt hallotta Ezékiástól, Júda királyától.

9 Ezek után Szanhérib asszír király, aki Lákis mellett volt egész seregével, elküldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához ezzel az üzenettel:

10 Ezt mondja Szanhérib, az asszír király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idején?

11 Csak nem ámított el titeket Ezékiás, hogy éhséggel és szomjúsággal öljön meg titeket, mikor ezt mondja: Az ÚR, a mi Istenünk megszabadít minket az asszír király kezéből?

12 Hát nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, amikor így szólt Júdához és Jeruzsálemhez: „Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon tömjénezhettek!”?

13 Hát nem tudjátok-e, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népével? Vajon e föld népeinek istenei meg tudták-e szabadítani kezemből az országukat?

14 E népek istenei közül, amelyeket atyáim elpusztítottak, kicsoda az, aki megszabadíthatta volna kezemből a népét? Hát a ti Istenetek ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?

15 Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?

16 Szolgái még sok mást is mondtak az ÚR Isten ellen és szolgája, Ezékiás ellen.

17 Leveleket is írt Szanhérib, melyben az URat, Izráel Istenét káromolta, és így beszélt ellene: Ahogy az ezen a földön lakó népek istenei nem szabadíthatták meg népüket a kezemből, úgy Ezékiás Istene sem menti meg népét kezemből.

18 Nagy hangosan, héber nyelven kiáltoztak a várfalra Jeruzsálem népének, hogy megrettentsék és megháborítsák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.

19 Úgy szóltak Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyeket emberi kéz alkotott.

20 Akkor Ezékiás király és vele együtt Ézsaiás próféta, Ámóc fia is könyörgött e káromlás miatt, és segítségért kiáltottak az ég felé.

21 Az ÚR pedig elküldte angyalát, aki minden erős vitézt, fejedelmet és vezért megölt az asszír király táborában, és ő nagy szégyennel visszatért országába. Mikor pedig bement istenének házába, ott saját fiai fegyverrel ölték meg.

22 Megszabadította tehát az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhéribtől, az asszír királytól és mindenki mástól, és nyugalmat adott nekik mindenfelől.

23 Sokan hoztak ezért ajándékokat Jeruzsálembe az ÚRnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és nagy tekintélye lett minden nép előtt.

24 Abban az időben Ezékiás halálos betegségbe esett, de könyörgött az ÚRhoz, aki szólt hozzá, és csodajelt adott neki.

25 Azonban nem volt hálás Ezékiás az iránta tanúsított jótéteményért, felfuvalkodott magában, és ezért Isten haragja sújtotta őt és Júdát és Jeruzsálemet.

26 De amikor megalázta magát felfuvalkodottságában Ezékiás Jeruzsálem lakosaival együtt, nem szállt többé rájuk az ÚR haragja Ezékiás idejében.

27 Ezékiásnak igen nagy gazdagsága és dicsősége volt, és az ezüst, az arany, a drágakövek és drága fűszerek, pajzsok és mindenféle drága dolgok számára kincstárat készíttetett magának.

28 A gabona-, a bor- és az olajtermésnek raktárakat, és mindenféle állat számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat készíttetett.

29 Városokat is építtetett magának. Igen sok juhot és állatot is szerzett, mert Isten nagy gazdagságot adott neki.

30 Ezékiás volt az, aki elzárta a Gíhón vizének felső forrását, és Dávid városának nyugati részén vezette le azt. Ezékiás minden dolgában igen eredményes volt.

31 De mikor a babilóni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy tudakozódjanak a csoda felől, amely az országban történt, Isten elhagyta őt, hogy megkísértse, és kitudódjék, mi van a szívében.

32 Ezékiás többi dolga pedig és jótéteményei, íme, meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában és Júda és Izráel királyainak könyvében.

33 Aztán elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak, és egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tett neki halálakor. Utána fia, Manassé lett a király.