Krónika II. könyve 30

1Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelnek és Júdának, sőt Efraimnak és Manassénak is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe, az ÚR házába, hogy tartsák meg a páskát az ÚRnak, Izráel Istenének. 2És tanácsot tartottak a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskát. 3Mert a maga idejében nem tudták megtartani, mivel a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben. 4És ez a dolog igen tetszett a királynak is és az egész gyülekezetnek. 5Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát az ÚRnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg ily sokan úgy, ahogy meg van írva. 6Elmentek tehát a hírvivők a király és a fejedelmek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt hirdették: Izráel fiai! Térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, az ÚRhoz, és ő is visszatér a maradékhoz, akik megmenekültek közületek Asszíria királyának kezéből. 7Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az ÚRtól, atyáik Istenétől. Ezért hagyta elpusztulni őket, ahogy ti magatok is látjátok. 8Most azért ne keményítsétek meg nyakatokat, mint atyáitok. Adjatok kezet az ÚRnak, jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul rólatok haragja. 9Mert ha ti megtértek az ÚRhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azoknál, akik fogságba vitték őket, és visszatérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ÚR, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá. 10A hírvivők városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig, de kinevették és kigúnyolták őket. 11Csak néhányan Ásér, Manassé és a Zebulon nemzetségéből alázták meg magukat, és jöttek el Jeruzsálembe. 12Júdában is ezt cselekedte Istennek keze: egy akaratot adott beléjük, hogy engedjenek a király és a fejedelmek parancsának az ÚR beszéde szerint. 13Sok nép gyűlt Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban, igen nagy gyülekezet volt. 14Nekifogtak, és lerombolták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak. A tömjénezőoltárokat is mind lerontották és a Kidrón-patakba dobálták. 15Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták pedig megalázkodtak, megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába. 16Odaálltak szokásos helyükre Mózesnek, Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért. 17Minthogy pedig igen sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat, ezért a lévitákra maradt a páskabárány levágása és az ÚRnak szentelése azok helyett, akik tisztátalanok voltak. 18Mert a nép nagy része, sokan Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból nem tisztították meg magukat, mégis ettek a páskabárányból, ellentétben azzal, ami meg van írva. Ezért Ezékiás így könyörgött értük: A kegyes ÚR bocsássa meg ezt 19mindenkinek, aki szívét elkészítette, hogy keresse az URat, atyái Istenét, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 20És meghallgatta az ÚR Ezékiást, és megkegyelmezett a népnek. 21Azután nagy örömmel megtartották Izráel fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. És a léviták és a papok mindennap dicsérték az URat az ÚRnak szépen zengő hangszerekkel. 22Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt minden lévitával, akik értelmesen és odaadóan munkálkodtak az ÚRért. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, hálaadó áldozatokat mutattak be, és dicsérték az URat, atyáik Istenét. 23Aztán tanácsot tartott az egész gyülekezet, hogy még hét napig ünnepet szenteljenek. Így még hét napot töltöttek el vigasságban. 24Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott a gyülekezetnek, és a fejedelmek is ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek, és sok pap szentelte meg magát. 25Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták és az egész gyülekezet, amely Izráelből jött, valamint az Izráel földjéről jött és a Júdában lakó jövevények. 26Nagy vigasság volt Jeruzsálemben. Salamonnak, Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben. 27Ezek után fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. És szavuk meghallgatásra talált, és felhatott könyörgésük a mennybe, Isten szentséges lakóhelyére.