Krónika II. könyve 29

1Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc esztendeig volt király Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. 2Kedves dolgot cselekedett az ÚR szemében, úgy, ahogy Dávid, az ő atyja is cselekedett. 3Királysága első esztendejében, az első hónapban kinyittatta az ÚR házának ajtóit, és fölújíttatta azokat. 4Visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren. 5Ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, léviták! Szenteljétek meg most magatokat; és az ÚRnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg: hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről! 6Mert vétkeztek a mi atyáink, és az ÚR előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedtek: elhagyták őt, az ÚR hajlékától elfordították arcukat, és hátat fordítottak neki. 7Még a tornác ajtajait is bezárták, a mécseseket eloltották, nem is tömjéneztek, és égőáldozatot sem mutattak be Izráel Istenének a szent helyen. 8Ezért volt az ÚR haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta őket félelemre és pusztulásra, és ezért tette őket gúnyolódás tárgyává, amint ti magatok is látjátok. 9És íme, atyáink ezért hullottak el fegyver által, fiainkat, leányainkat és feleségeinket fogságba vitték e dolog miatt. 10Most azért elvégeztem magamban, hogy szövetséget kötök az ÚRral, Izráel Istenével, hogy elfordítsa rólunk haragját. 11Fiaim, most ne tétlenkedjetek! Mert az ÚR kiválasztott titeket, hogy az ő szolgálatára előtte álljatok, és neki szolgáljatok, és jó illatot gerjesszetek. 12Erre fölkeltek a léviták: Mahat, Amászaj fia, Jóel, Azarjáhú fia, akik kehátiak voltak, Merári fiai közül pedig Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, 13Elicáfán fiai közül Simri és Jeiél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú, 14Hémán fiai közül Jehiél és Simei, Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél. 15Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bementek a király parancsára és az ÚR beszédei szerint az ÚR házának a megtisztítására. 16Bementek a papok az ÚR házának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak belőle az ÚR házának udvarába minden tisztátalan dolgot, amelyet az ÚR templomában találtak. A léviták pedig összeszedték azokat, hogy kihordják onnan a Kidrón-patakba. 17Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján bementek az ÚR házának csarnokába. Nyolc napon át szentelték meg az ÚR házát, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be. 18Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és azt mondták: Megtisztítottuk mindenestül az ÚR házát, az égőáldozat oltárát is és minden hozzá tartozó edényt, a szent asztalt is minden fölszerelésével együtt. 19Minden más eszközt is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király az uralkodása alatt megszentségtelenített, mikor Isten ellen vétkezett, és íme, mind az ÚR oltára előtt vannak. 20Reggel aztán fölkelt Ezékiás király, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment az ÚR házába. 21Hét bikát és hét kost, hét bárányt és hét bakot vittek föl bűnért való áldozatul az országért, a szent hajlékért és Júdáért. Majd megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák meg az ÚR oltárán. 22Levágták azért a bikákat, és a papok a vérüket vették és az oltárra hintették. Ugyanígy levágták a kosokat, ráhintették vérüket az oltárra, és a bárányokat is levágták, majd vérüket az oltárra hintették. 23Azután odahozták a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket. 24Miután a papok levágták azokat, vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron az egész Izráel megtisztulására. Mert az egész Izráelért parancsolta a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot. 25És odaállította a lévitákat az ÚR házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király prófétájának és Nátán prófétának a parancsa szerint. Mert az ÚR adta ezt a parancsot prófétái által. 26Előálltak tehát a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a kürtökkel. 27Ezékiás megparancsolta, hogy egészen elégő áldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás, ugyanakkor megkezdődött az ÚR éneke is és a kürtök harsogása Dávidnak, Izráel királyának hangszereivel. 28Az egész gyülekezet leborult, az énekesek énekeltek, és a kürtösök fújták a kürtöket mindaddig, amíg az egészen elégő áldozatnak vége nem lett. 29Amikor befejezték az áldozatok bemutatását, a király és mindenki, aki vele volt, arcra borult, és imádkozott. 30Ezután Ezékiás király és a fejedelmek megparancsolták a lévitáknak, hogy Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival dicsérjék az URat. Ők pedig, miközben nagy örömmel dicsérték az URat, meghajoltak és leborultak. 31Azután ezt mondta Ezékiás: Most már fel vagytok avatva az ÚR szolgálatára, jöjjetek tehát, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az ÚR házába. És az egész gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat hozott, és mindaz, akit a szíve arra indított, egészen elégő áldozatot is. 32Az égőáldozati állatok száma, amelyeket a gyülekezet hozott, ennyi volt: hetven bika, száz kos, kétszáz bárány. Mindez egészen elégő áldozat volt az ÚRnak. 33Azonkívül hatszáz bikát és háromezer juhot szenteltek az ÚRnak. 34De mivel a papok kevesen voltak, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítségükre voltak mindaddig, míg azt a munkát el nem végezték, és míg a többi pap meg nem szentelte magát. Mert a léviták igazabb szívűek voltak a maguk megszentelésében, mint a papok. 35Bőven volt egészen elégő áldozat is a hálaáldozatok kövérjével és az egészen elégő áldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az ÚR házában az istentiszteletet. 36Örvendezett azért Ezékiás és vele együtt az egész nép, hogy Isten késszé tette erre a népet, mert hirtelen történt ez a dolog.