Krónika II. könyve 20

1Történt ezek után, hogy eljöttek Móáb fiai és Ammón fiai és velük más ammóniak is, hogy harcoljanak Jósáfát ellen. 2Amikor jött néhány hírhozó, és elmondta Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről, Arámból nagy sokaság jön ellene, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, 3félni kezdett Jósáfát, és az URat kezdte keresni, és egész Júdában böjtöt hirdetett. 4Erre összegyűltek a júdaiak, hogy az ÚR segítségét kérjék. Júda összes városából eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék. 5És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az ÚR házában az új udvar előtt, 6és ezt mondta: Ó, URam, atyáink Istene! Nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki a népek minden országán uralkodsz? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sincs, aki megállhatna veled szemben. 7Ó, Istenünk! Nem te űzted-e ki e föld lakóit a te néped, Izráel elől, és nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám utódainak mindörökre? 8Itt laktak, és itt építettek szent hajlékot nevednek, és ezt mondták: 9Ha majd veszedelem jön ránk, háború, ítélet, dögvész vagy éhínség, megállunk e házban teelőtted (mert a te neved e házban van), és ha nyomorúságunkban hozzád kiáltunk, hallgass meg és szabadíts meg minket! 10És most, íme, az ammóniak, a móábiak és a Széír hegyén lakók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek Izráel fiai, amikor Egyiptom földjéről kijöttek, hanem mellettük mentek el, és így nem pusztították el őket; 11íme, ezek azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amelyet örökségül adtál nekünk. 12Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk. 13És az egész Júda ott állt az ÚR előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. 14Akkor rászállt az ÚR lelke a gyülekezet körében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, aki Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt, 15és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az ÚR: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten. 16Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cíc-hágón vonulnak majd fel, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jerúél pusztájával szemben. 17Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az ÚR. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! 18Ekkor Jósáfát arcra borult a földön, és Júda és Jeruzsálem lakói is mindnyájan leborultak az ÚR színe előtt, és imádták az URat. 19A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az URat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék. 20És kora reggel fölkészültek, és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kiindultak onnan, Jósáfát megállt, és azt mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az ÚRban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és szerencsések lesztek! 21Majd miután tanácsot tartott a néppel, előállította az ÚR énekeseit, hogy dicsérjék őt szent öltözetben a sereg előtt menve, és énekeljék: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 22És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az ÚR ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a Móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek. 23Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő. 24Mire Júda népe a pusztai kilátóhelyhez érkezett, és a sokaság felé fordult, íme, csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg. 25Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy zsákmányoljanak. Tömérdek kincset találtak náluk és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, olyan sokat, hogy alig bírták elvinni. Harmadnapig szedték a zsákmányt, mert igen sok volt. 26Negyednapon pedig az Áldás-völgyben gyűltek össze, hogy ott áldják az URat. Ezért nevezik azt a helyet Áldásvölgynek mindmáig. 27Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az ÚR ellenségeik fölött. 28Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az ÚR házához. 29A környék minden királyságára Istentől való rettegés szállt, amikor meghallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen. 30Így megnyugodott Jósáfát országa, mert Isten nyugalmat adott neki mindenfelől. 31Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 32Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt cselekedte, ami kedves az ÚR szemében. 33Csakhogy még a magaslatokat nem rontották le, és a nép nem ragaszkodott szívből atyái Istenéhez. 34Jósáfát egyéb dolgai pedig elejétől végig, íme, meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe. 35Azután Jósáfát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett. 36Mégis összebarátkozott vele, hogy hajókat készítsenek, amelyeken Tarsísba mehetnek. A hajókat EcjónGeberben készítették. 37Ezért Eliezer, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel Ahazjával társultál, az ÚR megsemmisíti munkádat. És a hajók mind össze is törtek, és nem jutottak el Tarsísba.