Krónika II. könyve 18

1Jósáfátnak nagy volt a gazdagsága és a dicsősége. És Aháb sógorává lett. 2Néhány esztendő múlva lement Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és ökröt vágatott le neki és a vele való népnek, és rávette őt, hogy vonuljon vele RámótGileád ellen. 3Mert azt mondta Aháb, Izráel királya Jósáfátnak, Júda királyának: Feljössz-e velem Rámót-Gileádba? Ő ezt felelte neki: Fölmegyek, ahogy te, és az én népem is, ahogy a te néped, és együtt leszünk a harcban! 4De Jósáfát azt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg még ma az ÚR szavát! 5Izráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz férfit, és megkérdezte őket: Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen hadba, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Menj el, mert Isten a király kezébe adja azt! 6Jósáfát azonban azt mondta: Nincs-e itt több prófétája az ÚRnak, hogy azoktól is tudakozódhatnánk? 7Izráel királya azt felelte Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne beszéljen így a király! 8Előszólította Izráel királya az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Hamar hívd ide Míkájehút, Jimlá fiát! 9Izráel királya és Jósáfát, Júda királya pedig ott ült, mindegyik a trónján, díszruhába öltözötten. Ott ültek Samária kapuja előtt a térségen, és a próféták mind prófétáltak őelőttük. 10Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Azt mondja az ÚR: „Ezekkel ökleled Arámot, míg el nem pusztítod őket!” 11A többi próféta is mind így jövendölt: Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, szerencsés leszel, mert az ÚR a király kezébe adja azt. 12A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, azt mondta neki: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak. Szólj te is, kérlek, úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót! 13Erre Míkájehú így szólt: Él az ÚR, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond nekem. 14Amikor a király elé jutott, a király ezt kérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy tegyek le róla? Ő így felelt: Vonuljatok fel, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe fog kerülni! 15Akkor a király ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy semmi mást ne mondj nekem az ÚR nevében, csak az igazat? 16Ekkor így felelt: Láttam egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincsen ezeknek uruk. Térjen haza ki-ki békességben. 17Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Nem megmondtam, hogy nem fog nekem jót jövendölni, hanem rosszat? 18Ő ismét így szólt: Halljátok meg azért az ÚR szavát. Láttam az URat a trónján ülni, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állni. 19És ezt mondta az ÚR: Ki szedi rá Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elvesszen Rámót-Gileádnál? De ki ezt, ki azt mondott. 20Akkor előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Én akarom rászedni őt. Az ÚR pedig ezt kérdezte: Hogyan? 21Ő így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR így szólt: Így bizonnyal rá tudod szedni; menj, és cselekedjél úgy! 22Íme, azért most az ÚR adta a hazugság lelkét prófétáid szájába, és az ÚR kimondta vesztedet. 23Akkor odalépett Cidkijjáhú, a Kenaaná fia, s arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Talán eltávozott az ÚR lelke tőlem, hogy csak neked szólna? 24Míkájehú így felelt: Íme, majd meglátod azt te magad azon a napon, amikor egyik szobából a másik szobába mész, hogy elrejtőzhessél. 25Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok meg Míkájehút és vigyétek Ámónhoz, a város vezetőjéhez és Jóáshoz, a király fiához, 26és mondjátok: „Azt parancsolja a király: Vessétek tömlöcbe és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és vizével, míg békességgel megjövök.” 27Míkájehú ezt felelte: Ha békével térsz vissza, akkor nem az ÚR szólt általam. Majd azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép! 28És fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 29Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a harcba. Te pedig öltözz a saját ruhádba. Majd álruhába öltözött Izráel királya, és úgy mentek a harcba. 30Arám királya pedig meghagyta harci szekerei parancsnokainak: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak Izráel királya ellen. 31Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósáfátot, azt gondolták, hogy ő Izráel királya. És körülfogták őt, hogy megtámadják. Akkor felkiáltott Jósáfát, és az ÚR megsegítette, és Isten eltérítette őket tőle. 32Mert amikor látták a szekerek parancsnokai, hogy ő nem Izráel királya, otthagyták. 33Egy férfi pedig csak úgy találomra kifeszítette íját, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre ő megparancsolta a kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem. 34De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és Izráel királyának a szekerében kellett állnia az arámokkal szemben estig, és naplementekor meghalt.