Krónika II. könyve 16

1Ászá uralkodásának harminchatodik esztendejében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Ászához, Júda királyához. 2Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának kincstárából, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: 3Szövetség van köztem és közted, amint az én apám és a te apád között is volt azelőtt. Íme, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a szövetségedet Baasával, Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem. 4Benhadad engedett Ászá királynak, és seregének vezéreit Izráel városai ellen küldte, és bevette Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli minden raktárvárosát. 5Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma megerősítését, és beszüntette a munkát. 6Ekkor Ászá király Júda egész népét munkára fogta, és Rámából minden követ és fát elhordtak, amelyekkel Baasá építette a várost, és azokból megerősítette Gebát és Micpát. 7Abban az időben ment Hanáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyában bíztál, és nem az ÚRban, a te Istenedben, ezért szabadult meg kezedből az arám király hada. 8Hát nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak nagy seregük, igen sok harci szekerük és lovasuk? Mégis, mivel az ÚRban bíztál, kezedbe adta őket. 9Mert az ÚR szeme körbejár az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá. Bolondul cselekedtél ebben a dologban, ezért mostantól háborúk lesznek ellened. 10Ászá megharagudott a prófétára, és tömlöcbe vettette, mert igen megharagudott rá e szóért. Ugyanakkor Ászá a nép közül is sokakat megnyomorgatott. 11És íme, Ászának minden dolga elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak könyvében. 12Királyságának harminckilencedik esztendejében megbetegedett Ászá a lábára, annyira, hogy igen súlyos volt a betegsége. De betegségében sem az URat kereste, hanem az orvosokat. 13Azután elaludt, és atyáihoz tért Ászá, és meghalt királyságának negyvenegyedik esztendejében. 14Eltemették a sírjába, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet megtöltöttek drága balzsammal és jó illatú kenetekkel, és igen nagy tüzet gyújtottak érette.