Krónika II. könyve 10

1Roboám elment Sikembe, mert Sikembe gyűlt egész Izráel, hogy királlyá tegye őt. 2Mikor ezt Jeroboám, Nebát fia meghallotta, aki akkor Egyiptomban volt – mert oda menekült Salamon király elől –, visszatért Egyiptomból, 3mivel érte küldtek, és hazahívták őt. Eljött azért Jeroboám egész Izráellel együtt, és ezt mondták Roboámnak: 4Apád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyítsd meg apádnak súlyos szolgálatát és nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és akkor szolgálunk neked! 5Erre így felelt nekik: Harmadnapig gondolkodom rajta, azután jöjjetek hozzám. Erre elment a nép. 6Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon tanácsosai voltak még életében, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek? 7Azok így szóltak: Ha jóindulattal leszel ehhez a néphez, ha kedvezel nekik, és jó szóval beszélsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek mindenkor. 8De ő megvetette, amit a vének tanácsoltak neki, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik ővele növekedtek föl, és neki szolgáltak. 9Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk e népnek, akik ezt mondták nekem: „Könnyítsd meg az igát, amelyet a te apád reánk vetett”? 10Az ifjak, akik vele együtt növekedtek föl, így feleltek: Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyítsd meg rajtunk”; így szólj nekik: Legkisebb ujjam is vastagabb apám derekánál. 11Most azért, ha apám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal. 12Harmadnapra Jeroboám és az egész nép Roboámhoz ment, amint a király meghagyta ekképpen: Jöjjetek hozzám harmadnapon! 13És a király kemény választ adott nekik. Megvetette Roboám király a vének tanácsát, 14és az ifjak tanácsa szerint így szólt nekik: Ha apám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal. 15És a király nem hallgatta meg a népet. Ezt az ÚR intézte ekként, hogy beteljesítse az ÚR az ő beszédét, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának. 16Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, így felelt a nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk Isai fiában! Menj a sátraidba, ó, Izráel! Te pedig viseld gondját a magad házának, ó, Dávid! Elment azért hajlékaiba az egész Izráel. 17Roboám pedig Izráelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak. 18És mikor elküldte Roboám Hadórámot, az adószedőt, megkövezték őt Izráel fiai, és meghalt. Roboám király pedig sietve harci szekerébe szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19Így szakadt el Izráel népe Dávid házától, s így van ez mind e mai napig.