Krónika I. könyve 29

1Azután ezt mondta Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím, látjátok, egyedül Salamon fiamat választotta ki Isten, de ő még gyermek és tapasztalatlan. A munka pedig nagy, mert nem emberé lesz az a ház, hanem az ÚR Istené. 2Én pedig minden erőm szerint szereztem Istenem háza számára bőségesen aranyat az aranyeszközökhöz, ezüstöt az ezüsthöz, rezet a rézhez, vasat a vashoz, fát a fához; ónixköveket, foglalatba való köveket, vörös és tarka színű köveket, mindenféle drágakövet és fehér márványkövet is bőséggel. 3Ezenfölül, mivel nagyon kedvelem Istenem házát, ami kincsem, aranyam és ezüstöm van, azt odaadom Istenem házának amellett, amit szereztem a szent ház számára: 4háromezer talentum aranyat, mégpedig ófíri aranyat és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom falainak beborítására, 5aranyat az aranyeszközökhöz, ezüstöt az ezüsteszközökhöz és mindenhez, ami szükséges a mesteremberek munkájához. És ha valaki önként akar még adni, töltse meg a kezét ma, és adjon, amit akar az ÚRnak! 6Ekkor szabad akaratuk szerint ajándékokat adtak a családfők, Izráel törzseinek fejedelmei, az ezredesek, a századosok és a királyi udvartartás vezetői. 7Isten házának a munkálataira adtak ötezer talentum és tízezer dárik aranyat, tízezer talentum ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat. 8Akinek drágakövei voltak, az odaadta az ÚR házának kincseihez, a gérsóni Jehiél kezéhez. 9És örvendezett a nép, hogy önként adakozhatnak, mert tiszta szívükből adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. 10Akkor Dávid hálát adott az ÚRnak az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, atyánknak, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké! 11Ó, URam, tied a nagyság, a hatalom, a dicsőség, a győzelem és a méltóság, sőt minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, ó, URam, az uralom, magasztos vagy te minden fejedelem fölött! 12A gazdagság és a dicsőség mind tőled van, és te uralkodsz mindezen. A te kezedben van mind az erő, mind a hatalom. A te kezedben van mindennek a felmagasztalása és megerősítése. 13Most azért, ó, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük fenséges nevedet. 14Mert mi vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra, ahogy tettük? Bizony tőled van minden, és azokat adtuk most neked, amiket a te kezedből kaptunk. 15Mert mi csak jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk is. Életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben nincs állandóság. 16Ó, mi URunk, Istenünk! Mindez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy neked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való, és mindazok a tiéid. 17Jól tudom, ó, én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod, és az egyenességet szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, önként, nagy jókedvvel adtam, s látom, hogy néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, önszántából adta ezeket neked. 18Ó, URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt a készséget néped szívében, és szívüket igazgasd tefeléd! 19Salamonnak pedig, a fiamnak, adj tökéletes szívet, hogy parancsaidat, intelmeidet és rendeléseidet megőrizhesse, és mindent aszerint cselekedjen, és fölépíthesse azt az erősséget, amelyet előkészítettem. 20Azután így szólt Dávid az egész gyülekezethez: Áldjátok az URat, a ti Isteneteket! Ekkor az egész gyülekezet áldotta az URat, atyáik Istenét, majd meghajoltak és leborultak az ÚR előtt és a király előtt. 21Másnap pedig áldozatokat mutattak be az ÚRnak. Véres- és egészen elégő áldozatokat áldoztak az egész Izráelért: ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal és sok más áldozattal együtt. 22Ettek-ittak az ÚR előtt azon a napon nagy vigasságban. Azután Salamont, Dávid fiát másodszor is királlyá tették és felkenték az ÚR fejedelmévé. Cádókot pedig fölkenték a főpapságra. 23És Salamon az ÚR trónjára ült, mint király, apja, Dávid után, és mindenben szerencsés volt, és engedelmeskedett neki egész Izráel. 24A fejedelmek és a vitézek, sőt Dávid király fiai is mindnyájan kezet adtak, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak. 25És igen felmagasztalta az ÚR Salamont egész Izráel népe előtt, és olyan királyi méltóságot adott neki, amelyhez hasonló egy királynak sem volt előtte Izráelben. 26Így uralkodott Dávid, Isai fia egész Izráel fölött. 27Az az idő pedig, amíg Izráel fölött uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 28Jó vénségében halt meg, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. Utána fia, Salamon lett a király. 29Dávid király dolgai pedig az elsőtől az utolsóig íme, megírattak Sámuelnek, a látónak a könyvében, Nátán prófétának és Gádnak, a látónak a könyvében 30egész uralkodásával, hőstetteivel és mindazzal együtt, ami az ő idejében történt vele, Izráellel és a többi ország királyságaival.